24 hozzászólás

E3 sajtós szemmel – avagy az érme másik oldala (1.rész)

szerző : dátum : 2015. június 8.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Az elmúlt pár évben többször is ellátogattunk az E3-ra, és úgy gondoltuk, hangolódásként a tapasztalatainkat összegző cikksorozattal jelentkezünk. Az első részből többek között kiderül, hogyan és milyen áron lehet eljutni a világ legfontosabb játékipari eseményére.

Ha kimaradt volna, mindenképpen érdemes pótolni a cikksorozat másodikharmadiknegyedikötödik és hatodik részét.

Egy hirtelen rögtönzött közvélemény-kutatás valószínűleg nem hozna különösebben sokkoló végeredményt, ha azt kérdeznénk meg a videojátékos tömegektől, melyik a legnagyobb show. Minden gamer nem titkolt, nedves vágyálma, hogy egyszer eljusson az E3-ra. Azonban tényleg olyan jó móka ez, mint amilyennek látszik? Hogy működik, milyen egy ilyen kiállítás belülről? Egyáltalán van még mostanság létjogosultsága? Az elkövetkezendőkben publikálásra kerülő cikk sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ, továbbá pro és kontra érvekkel próbáljuk megvilágítani mindazt, ami a csillogáson túl van, vagyis ami nem feltétlenül látható az átlag játékos számára. Ezen felül persze szemezgetünk majd saját élményeinkből is.

100_2314

Mi is az az E3?

Nem nagyon hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni, aki a témában érdekelt, de azért rend a lelke mindennek. Az E3 egy olyan videojátékokkal foglalkozó show / kiállítás, ahol a műfajban érdekelt cégek (kiadók és fejlesztők egyaránt, esetleg közösen) bemutatják a következő időszegmensben (ami lehet pár hónap, de akár év is) majdan megjelenő produkcióikat. Korábban a CES és az ECTS töltötte be eme szerepet, de aztán jött, látott és győzött az a bizonyos három E betű (merthogy a rövidítés ugyebár az Electronic Entertainment Expo-t jelöli).

A show legelőször 1995-ben került megrendezésre Los Angelesben, és két évtől eltekintve – amikor is Atlantába költözött a show – itt is maradt a mai napig, legfeljebb a formája és helyszíne változott kicsit. Gondolunk főleg itt a 2007-es és 2008-as esztendőkre, mikor gazdasági megfontolások miatt kisebb volt a kiállítás, inkább csak újságírók fogadására próbáltak a szervezők fókuszálni. Az előbbi alkalommal nem is a jól megszokott Los Angeles-i Convention Center adott otthont a cégeknek, hanem Santa Monica különböző szállodáiban zajlottak a prezentációk a költségcsökkentés jegyében. Aztán ahogy az lenni szokott, a változások nem jöttek be, 2009-től újra teljes pompájában tündökölt a rendezvény. No de ennyi elég is a történelemből, akit érdekel a téma, úgyis utánanézett már, hiszen rengeteg cikk fellelhető erről, mi pedig nem feltétlenül erre szeretnénk kitérni, mint ahogy azt a bevezetőben is említettük.

100_2457

Ki mehet, ki marad otthon?

Röviden válaszolva: szinte bárki de mégsem mindenki. A furfangos válasz mögött az áll, hogy a hivatalos verzió szerint ez egy zárt show, belépés csak a videojáték-ipar melósainak (kiadók, fejlesztők, terjesztők, forgalmazók, marketingesek és egyéb üzleti mókusok + ugye a sajtó) dukál. Azonban ahogy az lenni szokott itt is vannak kiskapuk. Napjainkban igen népszerűek a különböző blogok, Youtube csatornák, de korábban sem volt különösebben bonyolult valamilyen – jól megalapozott! – indokkal belépőt igényelni.

Mindez persze azért nem olyan egyszerű, ahogy hangzik, hiszen bizonyítani kell egy regisztrációs folyamat során a jogosultságunkat, az újságíróktól például a személyes adatokon túl közelmúltban publikált cikket, főszerkesztői ajánlást is kérhetnek és kérnek. Ám ha jobban megnézzük a show közönségét, akkor azt láthatjuk, hogy boldog-boldogtalan ott szaladgál, akit kicsit is érdekelnek a videojátékok (egyszer például a helyi egyik GameStop eladója konstatálta szomorúan, hogy többször bejutott már, de az előző évektől eltérően az adott showra valamiért nem tudott belépőt tarhálni). Valljuk be nyugodtan, ha szigorúan véve csak a szakma mehetne be, akkor nem lenne ekkora embertömeg.

PIC 004

Ez be is bizonyosodott az előző bekezdésben említett években, amikor is jóval kevesebb ember lézengett (szó szerint) a helyszínen. Persze akkoriban meg is szólaltak a vészharangok, miszerint “ez így nem az igazi és vissza a régi E3-mat!”. Mindezt csak az egyszeri játékos szemszögéből nem értem. Ők ugyanúgy megkapták a bejelentéseket, semmiben nem szenvedtek hiányt, maximum a helyszínen nem volt olyan a dolog, mint amúgy rendesen, de ebből ők vajmi keveset tapasztaltak.

Mindenesetre be kell, hogy valljam: én például a legkedvesebb emlékeim közt tartom számon a 2008-as kiállítást, amikor nem kellett embertömeggel birkózni, mindenhová egyszerűen oda lehetett férni. Nemrég látott napvilágot egy hír, amely szerint idén jön egy változás, ami kapcsán megint tovább változik a helyzet, s nem feltétlenül pozitív irányba (bár ez nézőpont kérdése). A show-t szervező ESA ugyanis bejelentette az elmúlt hetekben, hogy 5000 rajongót is beengednek majd az E3-ra, de arról egyelőre nem közöltek részleteket, hogy ez mit jelent, vásárolni lehet majd jegyet, vagy valami egyéb módon lehet elnyerni a kiváltságot.  Mindez azonban egyet jelent: még nagyobb tömeget – halványan felsejlenek a zsúfolásig tömött gamescomok rémes hétvégi napjai.

2010_usa_day5 087

Persze, könnyű annak, aki csókosnak született….

Az első E3-amra való utazás örökre emlékezetes marad. Nem csak a nyilvánvaló okán (az első mindig, mindenből emlékezetes), hanem mert kissé hosszúra nyúlt az odaút. Ilyen-olyan okok (leginkább késői szervezés) miatt két átszállással majdnem teljesen 24 órán át tartott ajtótól-ajtóig (vagy sokkal inkább ágytól-ágyig). Az utolsó etap már csak egy három órás szösszenet volt, Dallasból kellett áthúzni Los Angelesbe, “persze” éjjel. A körülményeket csupán azért festem le, hogy érzékelhető legyen, mennyire lehetett jelen a fáradtság.

Történetesen egy nagyon élénk kolumbiai ülés szomszédot kaptam, aki roppantmód beszédes kedvében volt. Hamar előkerültek a szokásos témák, vagyis mit csinálsz, miért jöttél. Mikor elmondtam, hogy “mi járatban” vagyok, egyből az enyhe irigység szikráját láttam gyúlni a szemekben, hogy fúú, akkor én tök mákos vagyok, mert ingyen kapom a konzolokat, meg játékokat, utazgatok a világban. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy ez egy olyan országban, mint amiben mi élünk, nem feltétlenül így van (mert nemhogy a gépeimet, de sokszor még a tesztelendő játékokat is magamnak kell beszereznem, ahhoz meg hogy megéljek, főállást kell vállalnom, mert az írás csak hobbi, amiből kb. kifizetem a villanyszámlát és 3x nagykanállal eszek). Láttam rajta, hogy egy szavamat sem hiszi el, inkább rám hagyta. Pedig így van, itthon keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy videojáték újságíróként meg is tudjon élni. Köszönhető mindez valahol annak is, hogy az egész hazai szakma valahol a hobbiújságírásból nőtte ki magát.

DSC_0048

Aktív (és kevésbé aktív 🙂 újságírói karrierem ideje alatt öt E3-on vettem részt (meg még jó pár Games Convention és ECTS is volt), de bizton állíthatom, hogy az én útjaimat nem fizette tehetős honi videojáték kiadó, sem burzsuj lap tulajdonos. “Hát akkor ki?” – merülhet fel a kérdés? Bizony a bankom, a számlámon felelhető összegből (magyarul saját magam). Mindezt csupán a tisztán látás végett írom le, eszembe sincs mártírkodni – soha egyetlen percig sem bántam meg, hogy erre költöttem. Persze volt olyan, hogy kedvezően alakultak a kiadásaim, mert pl. ha nem egyedül megy az ember, akkor bizonyos költségeket meg lehet osztani.

Továbbá szerencsés esetben, ha útitársad támogatást élvez, akkor például az autóbérlésre nem biztos, hogy kell külön költeni. Nyilván akadnak, akik saját pénzből nem szívesen költenek ilyesmire és ezt azért részben megértem (például ezért nem volt szinte senki a honi sajtóból 2008-ban kinn rajtunk kívül, mert a gazdasági válság miatt a honi lapkiadók visszavettek a költségekből, no meg mert elterjedt, hogy bukás lesz az E3). Viszont ha nem fizetem be magam, akkor elég valószínű, hogy most nem írnék ilyen cikket, mert nem valósult volna meg egyik álmom és soha nem jutottam volna el sehova. Ehhez a szakmához kell egy kis fanatizmus is, ami részemről megvolt. Viszonylag ritka az, aki hajlandó egy (mezei, videojátékoktól független) nyereményjáték fődíját – egy biankó, világszerte bármilyen luxusutazásra beváltható csekket – holmi E3-as útra pazarolni, a Bahamákon való has süttetés és láb lógatás helyett (jelen).

PIC 025

De erre akkor most a gatyám is rámegy nem?

Nem feltétlenül. Persze az sem mindegy kinek mi a sok, de egy tengerentúli utazásra hajlamos mindenki úgy gondolni, hogy az eszement drága. Tény, hogy nem olcsó, de messze nem megfizethetetlen. Az egész produkció legsarkalatosabb és egyben legdrágább pontja a repülőjegy. Az örök szabály, hogy jó előre, időben kell foglalni, vagy megvenni és akkor olcsóbb. Mit jelent ez pontosan? Akár fél évet is, tehát nem árt már január, február környékén nézelődni. Persze nekünk is volt olyan év, amikor utolsó pillanatban derült ki, hogy megyünk, de ilyenkor mindent elintézni már nagyban a szerencse dolga.

A másik faktor az időtartam, ezt célszerű legalább egy hétre, vagy 10 napra nyújtani. Egyrészt így olcsóbb lesz, másrészt úgysem jár mindennap az ember a bolygó másik oldalán, érdemes ezt a lehetőséget maximálisan kihasználni (erre majd még később visszatérünk). A szállás szintén egy nagyobb költség, amire megint csak a “hamarabb jobb” elve vonatkozik, már csak azért is, mert el lehet képzelni, hányan szeretnének a show ideje alatt minél közelebb megszállni a helyszínhez. Persze vannak minőség ugrások a választható szobák közt, de ha valaki nem csak a sokcsillagos megoldások híve, akkor azért bőven akad megfizethető alternatíva.

Pláne, hogy ezt meg is lehet osztani, ha olyan partnerrel utazik az ember, akivel nem átall egy szobában aludni. Amivel még mindenképp számolni kell, az az autóbérlés, Los Angeles egy hatalmas palacsinta, ahol mindenki motorizáltan közlekedik. Tömegközlekedés létezik ugyan (pl. van metró – egyik évben meg is kerestük, le is mentem fotózni, mert nem hittem el), de ezt leginkább azoknak lehet ajánlani, akik nem sietnek sehová. Menetrend mint olyan, csak papíron létezik, szinte ad-hoc közlekednek a járművek és egyszer majd odaérnek a célhoz. Szerencsére ez a költség is megosztható, ha van útitárs, a benzinköltség pedig szinte “elhanyagolható”.

PIC 001

Na de szóval mennyi az annyi? Ízlés dolga is, de ha a fent említett három “alap” költséget vesszük, akkor nagyjából 3-400e forintra számolni kell minimum. Ezen felül számít ki mennyit és mit eszik, valamint mi mindent szeretne megnézni, vásárolni. Elismerem, hogy ez így egyben soknak hangozhat, de érdemes utánaszámolni ki mennyit hagy ott egy péntek esti elhajláson, vagy mekkora részét költi a fizetésének luxus dolgokra, amire nincs is feltétlen szüksége. Szerintem ennyit egy (esetleg két) év alatt félre lehet tenni, anélkül, hogy az embernek sanyargatnia kéne magát, vagy szigorúan spórolnia kellene. Mindenkinek el kell döntenie, mi a fontos számára. További alternatív megoldásként lehet várni a csodára, s a rossz nyelvek szerint a megfelelő irányú smúzolás is csodákra képes. De amíg utóbbi azért ízlés dolga, addig az előbbi bizonyos fokú naivitásra utal.

(folytatása következik, ahol az előkészületekről lesz szó)

  • Domi Nik

    Én inkább otthon játszom az ilyenek helyett!

    • Daniel BiG

      Fogadjunk, hogy el sem olvastad a cikket? 😀

      • Domi Nik

        Elejétől végéig nem olvastam el, de beleolvasgattam, és nekem a tengerparton hereverélni, könnyűbúvárkodni stb stb.. milliószor többet ér egy ilyen programnál!
        SZERK.: Kibaszott nagy kocka vagyok, de akkora hogy játszani szeretek, nem lesni! 😀

        • Daniel BiG

          Domi Nik

          De beleolvasgattam, és nekem a tengerpart milliószor többet ér egy ilyen programnál!

          Próbáld már meg elsőre összeszedni a gondolataid, ha már mindenáron meg akarod osztani másokkal 🙂
          Én szívesen kimennék egyszer megsasolni egy E3-at, élménynek biztosan óriási, de egyenlőre ez egy “álom” marad. Így maradok a régi jó szokásomnál, másnapra szabit vettem ki, hogy hajnalig nézzem a showműsorokat.

          • Domi Nik

            Kicsi lennék, és nem lenne gépem amivel játsszak biztos vagyok benne, hogy kiköltöznék arra a pár napra ha a környéken laknék és anyuci megengedné.. 🙂

            De megmondom az őszintét, így is túl sok mindent tudok meg a játékokról mire kijönnek… sőőt ált. többet is mutatnak a játékból mint ami! 😛 Úgyhogy nem szeretném még ezt megfejelni, hogy lóvéért tömegbe mennyek sorba állni a “semmire”, hanem inkább a netezésemet kéne nullára lecsökkenteni, hogy egy egy játék megjelenése napján essen le az állam mikor elindítom a gémet, és ne az legyen hogy kb már láttam róla 600 millió videót, ami miatt eleve máshogy állok hozzá..
            Ez olyan mint elmenni szex-kiállításra lesni! Szexelni szeretek nem lesni! 😉

            Szerk.: Azaz, még te ezen a kiállításon sétálgatsz sorban állsz, én szívesebben vagyok a tenger parton, vagy játszom a szobámban! 😛

            Szerk,: Ennyi!

          • Daniel BiG

            Még szerencse, hogy különbözőek vagyunk, mert nem nagyon szeretnék olyan ingerszegény környezetbe elni, mint te 🙂

          • Domi Nik

            Engem egy hagynányit jobban érdekel 1 hónap Thaiföld ingere mint 3 csicska nap egy bevásárlóközpontban… ahol ezek a piti ingerek érnek: a lábadra lépnek, vagy hogy szónak hogy elnézést elszeretnék férni, vagy ne haragudjon a sor vége ott van, uram legyen szíves átadni másoknak is…
            Piti embereknek, piti ingerek kellenek! De ez nem a te “hibád”, erről nem te tehetsz, hanem a környezet ahol felnevelkedtél..

          • Daniel BiG

            Látom a szöveg szerkesztéssel még mindig hadilábon állsz 🙂

          • Domi Nik

            Szarul látod, vegyél szemüveget!

          • Daniel BiG

            Ne legyel már ennyire gyerek.
            Tanuld meg kezelni a szöveg szerkesztést 🙂

          • Domi Nik

            Nekem nem mond meg senki, semmit! Amúgy meg azóta csinálom, hogy mondtad hogy ne szerkesszem utólag! 😉

          • Daniel BiG

            Szóval azóta vagy bölcsis, mióta mondtam hogy ne legyél az?
            Most akkor hogy kezeljelek felnőttként, ha nem tudsz a korodhoz képest viselkedni?

          • Domi Nik

            Annyira nem alacsonyodtam le hogy felnőttként lehessen rám tekinteni, megmaradtam az az őszinte kölyök aki voltam.. Felnőni a szememben nem más, mint becsicskulni, behódolni, megtörni! Úgy kezelsz ahogy akarsz, mindenki azt csinál amit akar ha rám hallgat, aztán majd én eldöntöm hogy a jövőben kíváncsi vagyok e a kezelgetésedre vagy nem!

          • Daniel BiG

            Látom nagy a baj feléd 🙂
            Akkor ezentúl úgy kezellek, mint a 2,5 éves kisfiamat, bár ő már most érettebb nálad 😀

          • Domi Nik

            Fura mi, hogy valaki máshogy gondolkozik mint a te meg az összes többi sablon polgár, és már nem is tudod hová tenni a dolgot, és viselkedni is elfelejtesz! 😀

            Felejtsük el egymást, mielőtt lealacsonyodnék….. és akkor kivittek vagyunk! Köszi! 😛

          • Daniel BiG

            Olvasd már végig a cikket, akkor talán leesik, hogy miről szól (és még mi lesz a folytatásban) a cikk 🙂
            Ja ne várjak csodákat, ugye? 😀

          • Domi Nik

            Nem érdekel maga a kiállítás sem, még egyszer elmondom…

          • Daniel BiG

            Ezek szerint megint megtört ego-man? 🙂

          • Domi Nik

            😀 Nem kicsi az ego ott se, ha ezt feltételezed… 😛 Semmi ilyesmi, csicskítod csak magadat a szememben!

  • Daniel BiG

    Megvacsiztattam, és megsétáltattam a család apraja-nagyját 🙂 Ezután beültem elolvasni a cikket.
    Nagyon de nagyon jó volt olvasni ezt az “élménybeszámolót” azaz annak csak az első részét. Kíváncsian várom a többi részt!
    A traktor indulási helyét és idejét is jó lenne ha már közölnétek végre velem 😀

  • Írunk nektek egy hírt, vagy hetente egyet, ahol tudtok majd kedvetekre trollkodni, offolni meg anyázni, de addig azt kérnénk, hogy ne offoljatok szét minden hírt, pls.

  • Pottyfiu

    A felnőtt filmes mozinál melyik évben volt a szállásotok 😀 ?