4 hozzászólás

E3 sajtós szemmel – avagy az érme másik oldala (2.rész)

szerző : dátum : 2015. június 10.
 

A második részből megtudhatjátok, milyen egyeztetések zajlanak a színfalak mögött az E3 előtti hónapokban, illetve, hogy a streamek korában miért érdemes mégis elutazni Los Angelesbe.

Ha kimaradt volna, mindenképpen érdemes pótolni a cikksorozat elsőharmadiknegyedikötödik és hatodik részét.

Akkor minden megvan, indulhatunk?

Nem egészen. A felkészülés legfontosabb momentuma az utazás megszervezése után vagy mellett a show forgatókönyvének a megszerkesztése. Mit is jelent ez pontosan? A legtöbben úgy képzelik az E3-at, mint amilyen anno a BNV volt, hatalmas csarnokok és vándorol az ember a kiállított csodastandokon és gépről gépre ugrálva egész nap játszik. Hát nem éppen ez a valóság, pontosabban van ilyen is, de ez csak a felszín. A showflooron, vagyis a kiállítási területen valóban sok érdekes dolog van, és itt nem csak a lenge öltözetű booth babe-ekre gondolok. Jellemzően itt azok a játékok kerülnek kiállításra, amelyeknek valamelyest el merik engedni a kezét, vagyis a készültségnek egy bizonyos fokát elérték, lehet őket nyüstölni felügyelet nélkül.

Az igazi buli azonban a zárt ajtók mögötti prezentációkon zajlik, ahol kb. 5-20 ember egyszerre beül egy kis szobába, vagy terembe és egy 15-30 perces szeánsz keretein belül megismeri az adott játékot. Jellemzően az új bejelentéseknél alkalmazzák ezt a formát, amikor még nincs olyan sok mutatni való, vagy nem szeretnék kiengedni a gyeplőt a kézből, mert könnyedén széthullana a mutatvány (értsd: nincs kész a produkció, vagyis rossz helyre kattintva, vagy rossz sarkon befordulva olyan tárulna a játékos szeme elé, ami nem oda való).

DSC00285

Nos az ilyen prezentációk, illetve a találkozás a fejlesztőkkel adják az E3 savát, borsát, s ennek megfelelően ezekre a bejutás is limitált. Nem csak olyan oknál fogva, hogy nem szeretnék akárkinek megmutatni ezeket a verziókat (habár ez is előfordul), hanem mert egész egyszerűen lehetetlen nagyobb tömegeket kezelni egy-egy bemutató alatt. Itt persze nem csak arra érdemes gondolni, hogy attól félnek a készítők, hogy nem tudják kielégíteni az újságírók igényeit és nem lenne elég személyes a bemutató. Sokkal inkább arra, hogy adott esetben két-három fejlesztő – miközben magyaráznak is – könnyedén szemmel tud tartani kétszer ennyi firkászt, hogy ne készítsenek esetleg rejtett kamerás felvételeket egy olyan stuffról, ami még nem áll arra készen, hogy a nagyvilág lássa.

d8kYaV1LLojogn196FTkE1kIo1_1280

Ezekre a bemutatókra jó előre be kell jelentkezni, gyakorlatilag már január, február környékén, vagyis a show előtt hónapokkal elkezdődik a körtánc. Persze igazán a tavaszi időszakban pörög fel a dolog, ekkora véglegesedik minden kiadónál, hogy mit és hogyan szeretne megmutatni a közönségnek. Minderre több lehetőség is van, vegyük ezeket sorba. Egyik legegyszerűbb módja elvileg, ha van hazai képviselete az adott cégnek, hiszen rajtuk keresztül lehet(ne) a legkönnyebben intézni bármit is.

Sajnos a gyakorlat nem ezt mutatja, rengeteg rossz tapasztalatot halmoztunk fel az évek során. Kezdve az egyszerű inkompetenciától (mikor valakinek el kell magyarázni, mi az E3 és mit is szeretnénk tőle) a szigorú rosszindulatig. Igen, ugyanis vannak, akik szándékosan tesznek keresztbe, nehogy eljuss a prezentációikra. Tudom furán hangzik, ezért megismétlem: vannak akik abba ölnek energiát, hogy megakadályozzák a munkádat, pedig Te kiutazol ugye saját költségeden és ingyen reklámoznád az termékeiket azáltal, hogy írsz róluk. Nem hangzik logikusan? Mert nem az!

2010_usa_day5 063

Kis ország, kevés gesztenye

Legtöbbször az szokott lenni az indok, hogy sajnos Magyarország kis ország, Kelet-Európának csak három helye volt, satöbbi, ti már nem fértetek be. Ezen sztorik akkor szoktak megdőlni, amikor más forráson, ismeretségen keresztül mégis bejut az ember az adott sajtóeseményre, vagy netán szembejön három fickó is egy másik (ugyanazon) sajtóorgánumtól, akik mindannyian a helyet intézni nem tudó PR-os bűvkörébe tartoznak. Minden évre jut legalább egy ilyen sztori, az oka természetesen mi más, mint hogy mindenki magának és baráti körének szeretné kikaparni azt a bizonyos gesztenyét.

Ezzel alapvetően nem is lenne feltétlenül baj, azzal inkább, hogy mások munkája sokszor ellehetetlenül emiatt. Ahelyett, hogy összetartás jellemezné a piacon ténykedő lapokat, sok esetben inkább ellenségeskedés, gáncsolódás van jelen. Sajnos ez a kicsinyesség jellemzi hazánkat sok mindenben, és ez alól a videojáték újságíró szakma sem kivétel. Mi legtöbbször kis, független lapot képviseltünk, amely mögött nem áll nemzetközi háttér, vagy nagy hazai lapkiadó.

Talán ez is volt a baj, mert itthon nem aszerint mérnek föl – bármit is csinálsz – hogy azt mennyire jól végzed, hanem hogy kik a haverjaid és mennyire tudnak belőled profitálni. Ennek némileg ellentmond, hogy volt, amikor Magyarország legnagyobb olvasottságával bíró online napilapjának képviseletében dolgoztunk odakinn, de többeknek ez is kevés volt ahhoz, hogy megmozdítsák a kisujjukat a megsegítésünk érdekében.

DSC00161

Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, egy konkrét esetet leírok. Nem kérkedésből írom, csak a sztori jobb megértése végett (no meg akik személyesen ismernek tudhatják): jó pár évet lehúztam hazai játékfejlesztő cégeknél az újságírás mellett. 2010-ben épp a Crytek volt soron, ahol (leánykori nevén) a Codename: Kingdoms című projekten ügyködtünk (később Ryse címmel jelent meg). A játék debütáló trailere (ami egy képkockányi gameplayt sem tartalmazott, de ez egy másik történet) az az évi E3-on debütált, a Microsoft nagy sajtókonferenciáján. Ha másért nem, már csak emiatt is jó lett volna részt venni az eseményen, de ha már kinn van az ember, akkor a nagyok különshowjait jellemzően nem hagyja ki amúgy sem (ezek a konferenciák külön helyszínen, a tényleges E3 kezdete előtt vannak megtartva).

d8kYaV1LLo8dqd58cv5no1vmo1_1280

Annak rendje és módja szerint kb. februárban elkezdtük a szervezkedést az E3-ra, s többek között a redmondiak hazai képviseleténél is jeleztük igényünket, hogy szeretnénk a konferenciára bejutni. Válasz azonban nem érkezett, hiába ismételtük meg pár hetente, később már szinte naponta a megkeresést – az e-mailek viszonzatlanok maradtak, a telefonhívásokat nem vették fel. Nagyjából pár héttel az indulás előtt sikerült végül elérni a felelős embert, akit ráadásul valami teljesen más ügyben kerestünk meg éppen. Mellékesen persze erre a másik dologra is rákérdeztünk, s kissé szájhúzgálósan ugyan, de ígéretet kaptunk arra, hogy fenn leszünk a listán, illetve azt mondta, hogy még visszajelez, hol és mikor lesz az esemény, küldi a megerősítést. Persze azt hiába vártuk megint csak, az emberünk jó szokása szerint ismét eltűnt. Három nappal az E3 előtt, közvetlen induláskor sikerült vele végre beszélni, melynek lényege az volt, hogy ja, mégsem jutunk be.

Miután a kellő konzekvenciát levontuk magunkban, egy út maradt, amit azonban az utolsó pillanatig nem akartunk kijátszani. Játékunk kiadója ugyanis történetesen a Microsoft volt, aminek producerei közül páran több időt is eltöltöttek a budapesti stúdióban. Egyiküktől megkérdeztük, tudna-e segíteni a konferenciára való bejutásban. A hezitálás annak szólt, hogy nem jó ilyen szívességet kérni több okból sem. Egyrészt mert ezeknek az embereknek nem ez a dolga, nem is feltétlen kompetensek a témában, másrészt általában szigorúan veszik (főleg a nagyobb cégek) a kerülőutakon való megoldásokat. Ott és akkor azonban nem maradt más megoldás, vagy ez, vagy nézhetjük odakinn a szállodából a streamet, mintha csak itthon maradtunk volna.

Emberünk – a konzolgyártó egyik nagy tripla A-s címének producere – korrekt volt, mondta, hogy odakinn keressük meg és megpróbál segíteni. Végül a konferenciára már ő sem tudott minket betolni, de meghívott minket egy menőbb szállodába, ahol a Microsoft nyakkendőseinek volt külön prezentációja, itt egy óriási kivetítőn lehetett nézni a sajtókonferenciát. Nem ugyanaz az élmény, de valami – a gesztusért meg respect.

Volt is nagy ámulat, mikor a hazai képviselettől előkerült egy emberke (nem az akivel mi beszéltünk, hanem egy egy fokkal értelmesebb, az üzleti vonalról), hogy mi kik vagyunk, és hogyan kerültünk ide. Arról már végképp nem tudott, hogy magyar fejlesztésű játék lesz az az évi line-upjuk egyik fő húzó címe, úgyhogy csak hüledezett, de a slusszpoén a végén csattant. Mai napig nem tudom, ez volt-e az elutasításunk indoka vagy sem, de kiderült, hogy a konferencia helyszínén a résztvevőknek az akkor frissiben bejelentett Xbox 360 slim változata volt az ajándék, vagyis aki ott volt, mindenki hazavihetett egy ilyet.

Az ingyencucc nem hiányzott (másoknak valószínűleg igen, mert az egyik hazai bolthálózat több képviselője is bejutott), szeretek inkább megdolgozni azért amim van, s nem tarhálni. De az, hogy ilyesfajta dolgon, vagyis egyes emberek kicsinyességén, irigységén múljon, hogy profi szinten és teljesértékűen tudjam végezni a dolgom, az nevetséges és egyben nagyon szomorú. Hát így (is) mennek a dolgok idehaza, az MS-sel azóta sem felhőtlen a viszony. Ennek legszebb bizonyítéka az az év volt, amikor Magyarországról összesen ketten mentünk az E3-ra, de még így sem tudtunk bejutni a Microsoft sajtótájékoztatójára.

d8kYaV1LLomvbsvs93ULDuRQo1_1280

Jó bevált külföldi kapcsolatok

Természetesen vannak kivételek is, pozitív példaként megemlíteném a Sony hazai munkatársait, akiknek köszönhetően minden évben sikerült bejutnunk a konferenciára, illetve a zárt ajtók mögött megtartott bemutatókra, interjúkra is. Ám sajnos ők inkább a kivételek közé tartoznak, éppen ezért eggyel jobb – de nyilván nehezebb – módszer, ha nem hazai, hanem külföldi forrásokon keresztül próbálunk meg érvényesülni. Ezt hosszas kutatómunka és levelezés előzi meg, kapcsolatba kell lépni a megfelelő PR személyekkel, akik az adott cégek show-val kapcsolatos ügyeit intézik. Persze pár rendezvény és névjegykártya csere után ez már könnyebben megy, amikor az embert ismerik. Nincs annál jobb, amikor ismerősként kezelnek és elismernek már odakinn, s pláne egy olyan cégnél, akinek a hazai képviselői szóba se állnának veled ilyen-olyan okok miatt.

Persze így sem fenékig tejfel az élet, a bürokrácia így is sokszor gátat szabott. Például egyik alkalommal egy német(!) PR-oson keresztül intéztem az E3-as dolgainkat, mikor egyszer csak jött egy levél, hogy a főnöke rászólt, hogy a fickó ne folytassa a levelezést, mert van magyar képviselet. Persze mi ezt tudtuk is, de őket korábbi fiaskók miatt már eleve meg se kerestük, mert akkor sem segítettek.

Kénytelen-kelletlen felhívtam a honi emberkét, aki közölte, hogy ez az egész őt nem érdekli, mert nyaral és az a legnagyobb gondja, hogyan vigye le a gumicsónakot a Tiszához. Arra sikerült szerencsére rávenni, hogy legalább egy e-mailt eresszen meg a külföldi partner felé, melyben nyugtázza, hogy én intézkedek helyette(!). Innentől kezdve a németek is megnyugodtak és gond nélkül leszerveztem magunknak(!) az amúgy japán cég az évi prezentációiból, ami érdekelt minket. Az egész történet kapcsán azonban elgondolkodik az ember, hogy ha hazai forgalmazóknál ilyesmi előfordulhat és egyesek így végzik a dolgukat, akkor valóban holmi kalózkodás miatt voltak-e olyan rosszak sokáig (vagy még most is) az itthoni eladások, vagy netán mert valakik nem végzik megfelelően a dolgukat? A kérdés persze szigorúan költői….

e3_day3 008

Utolsó mentsvár az szokott lenni, hogy a helyszínen intéz bármit is az ember. Nyilván ez  a legrosszabb és legkevesebb sikerrel kecsegtető megoldás, mégis sokszor voltunk rákényszerülve és meglepően sokszor jártunk sikerrel. Külföldön valahogy komolyabban veszik ezt az egész műfajt, és még ha egy kis blogger is vagy, jobban elismernek, mint idehaza. Számtalan dolgot köszönhetünk a helyszínen lévő kedves és jófej PR-osoknak, no meg a szerencsének. Például nincs annál jobb érzés, amikor mondjuk Doug Lombardi már ismerősként köszönt a Valve-nál, vagy amikor az ember a Remedy studiójába látogatva saját korábbi lapjának Alan Wake borítós címlapját látja viszont a falon.

(folytatása következik, amiben bemutatjuk a helyszínt, akklimatizálódunk és elmondjuk mivel érdemes elütni az időt a kezdésig)