6 hozzászólás

E3 sajtós szemmel – avagy az érme másik oldala (3.rész)

szerző : dátum : 2015. június 11.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

A sorozat harmadik részében már majdnem bebocsátást nyerünk az shownak helyt adó Convention Centerbe, de előtte még összeszedjük, mi mindenre érdemes rákészülnie annak, aki az E3-ra utazik.

Ha kimaradt volna, mindenképpen érdemes pótolni a cikksorozat első, másodiknegyedikötödik és hatodik részét.

Kössék be az öveiket, hamarosan felszállunk!

Kis kitérő után kanyarodjunk vissza még az előkészületekhez. Természetesen nem csak arra kell ügyelni, hogy mindenhová bejusson az ember, hanem hogy ezeket időben össze is kell egyeztetni. A kiállítás három nap, sőt kettő és fél, mert – ahogy arról érintőlegesen már szó esett – a nagy cégek a show előtt, vagy az első nap délelőttjén tartják meg nagy, össznépi prezentációikat, amelyekről nem érdemes lemaradni, mert általában a legnagyobb bejelentések ezeken zajlanak. Úgy kell elképzelni a szervezést, mint amikor az iskolában az órarendet kell összeállítani. Negyed és fél órás slotokra van felosztva minden nap, ezekből lehet választani (persze értelemszerűen a szabadon maradtakból). Ha kettő ütközik, akkor lehet tanácskozni, melyiket hagyjuk ki, rakassuk át a helyszínen (mert mondjuk felszabadult máshol hely), vagy végső megoldásként szét lehet válni, ha többed magával megy az ember. Mindez nem egyszerű és mikor általában elindulunk, akkor ez a bizonyos órarend még rengeteg kérdőjellel van tele. Mégis, amit lehet, előre le kell tisztázni, akár olyan apróságokat is, hogy hogyan jutunk majd át egyik prezentációs helyszínről a másikra.

A show helyszínéül szolgáló Convention Center ugyanis meglehetősen nagy. Két hatalmas kiállító csarnoka van, amelyek közt sietős tempóban átsétálni is több mint öt perc, azt nem is számítva, hogy ezeken a napokon folyamatosan tömeg hömpölyög a folyosókon, a haladás nem feltétlenül garantált. További bonyolító tényező, hogy a zárt ajtó prezentációk egy része az elkülönített business részlegen van, az emeleti irodákban, vagyis gyakorlatilag három fő helyszín közt kell szaladgálni, nem árt tehát a hely ismeret. Az előadások meg pontosan kezdődnek, vagyis ha elkésel, akkor már lehet nem is jutsz be.

100_2364

Hogy érdemes készülni, mit érdemes vinni? A lehető legkevesebbet! Első alkalommal még én is elkövettem a hibát, hogy rengeteg cuccot pakoltam, még esernyőt is (Kaliforniába). Manapság azonban már rutinból megy, ha utazunk. Ruhából elég kevesebb is, mert odakinn úgyis vásárol majd az ember, a technikai cuccok meg hála istennek nagy fejlődésen mentek keresztül. Nem kell már feltétlenül méretes (és súlyos!) laptopot hurcolászni, sok esetben elég ha az embernél van okostelefon, vagy egy egy jobbfajta tablet. Ezek akár még fotózásra is alkalmasak lehetnek, bár ha nyomtatott sajtóba kell, akkor nem árt egy klasszikus értelemben vett fényképezőgép.

Odakinn ugye más a hálózati szabvány, vagyis célszerű dugasz átalakítókat szerezni, de ezeket olcsóbban be lehet szerezni odakinn, akár a repülőtéren. Azt viszont nem árt előre megnézni, hogy mit dughatunk direktben az ottani konnektorokba (110 volt van az itteni 220 helyett), különben nem várt, látványos fény- és hangeffektekben lehet részünk. Amire azonban számítani kell és nem igazán lehet rá itthon felkészülni, az a Wi-Fi. Nagyon sok helyen van odakinn (a szálláson és a konferenciák helyszínén is), sok az ingyenes is, de a minőségük csapnivaló. Alsó hangon is lassúak és szakadoznak, de el lehet gondolni, milyen az, amikor többezer újságíró és egyéb létforma szabadul rá ezekre egyszerre. Egyetlen alternatíva az ottani mobilnet beszerzése, ezzel sok problémát meg lehet oldani, persze nagy mennyiségű adat (képek, videók) feltöltéséhez nem feltétlenül alkalmas.

2010_usa_day3 044

Végül mi más kellhet még a boldoguláshoz, mint a pénz. Ha a közhelyre (minél több, annál jobb) akarunk viccesen reflektálni, akkor azt kell mondjuk, hogy még annál is több kell. S ez alatt most nem azt kell érteni, hogy kiruccanunk Vagasba és felrakunk egy szemtelenül nagy összeget a piros 21-esre, sokkal inkább azt, hogy legyen a számlánkon több, mint amennyit költeni akarunk. Miért? Amerikában minden (szálloda, autóbérlés) úgy működik, hogy depozitot foglalnak be a bankszámlánkon (nem kerül levonásra az összeg, de nem tudjuk elkölteni), hogy ha valami gixer van, például rocksztár módra kivágjuk a TV-t az ablakon a medencébe, akkor az ilyen dolgokat abból fedezik.

Távozáskor viszont ezek a foglalások nem feltétlenül oldódnak fel rögtön, sok esetben már rég itthon leszünk, mire igen. A dolog jogszerűségéről lehet vitatkozni, sok esetben viszont az amerikai “kell vagy nem” mentalitás jellemző, vagyis ha nem megyünk bele, akkor kereshetünk magunknak másikat az adott szolgáltatásból. Akinek a fejében esetleg az a zseniális ötlet született meg, hogy készpénzt visz, azt el kell keserítsem, mert depozit így is van, sőt még több, mint ha kártyáról vonnák le. A “kápét” amúgy se annyira szeretik, pár helyen “drug money-t” motyognak az orruk alatt, mikor meglátják hogy ezzel szeretnénk fizetni, de ennek ellenére érdemes valamennyivel készülni az egyszerűbb fizetésekhez. No meg hogy ne érjen minket meglepetés, ha netán a szuper dombornyomott kártyánkat mégsem fogadnák el.

100_2303

Megérkeztünk, mi legyen?

A repülőút “szépségeit” nem ecsetelném. Akinek volt már része hasonlóan hosszú etapban, az úgyis tudja, aki meg nem, egy leírásból nem fogja tudni elképzelni. Egy dolgot nem szabad: megérkezéskor lefeküdni. Annál hamarabb megy az aklimatizáció, minél gyorsabban megszokja a szervezet az ottani sémát. Persze odafelé nem annyira nehéz (ellenben majd visszafelé….), olyan mintha egy kiadós bulizás következtében sokáig maradtál volna fenn. Kivéve, hogy itt nem lesz időd rendesen kialudni, továbbá a többi napon is már az ottani rendhez kell igazodni a szervezetnek. A jet lag aztán majd a második, harmadik napon úgyis beüt, de kb. ennyi idő elég is, hogy belerázódjunk. Ennek megfelelően nem árt tehát úgy időzíteni, hogy hamarabb érkezzünk, hogy mire képben kell lenni (értsd: elkezdődnek a programok) addigra álljunk át.

100_2310

Mit lehet ennek érdekében tenni? Kinek mit jelent a kikapcsolódás vérmérséklet szerint. El lehet menni bevásárolni, de rengeteg helyi látnivaló van, amelyeket nem kezdek el sorolni, mert egy külön cikket lehetne róluk írni. Amit azonban mindenképp célszerű még a show előtt elintézni, az a belépésre jogosító badge-ek felmarkolása, a kiállítási helyszín irodái ugyanis már pár nappal korábban nyitnak, így elkerülhetjük a tényleges nyitásnál tornyosuló tumultust. Ilyenkor meg lehet próbálni egy kicsit fotózkodni is a helyszínen (ha van az emberben mersz), rendszerint ugyanis az utolsó pillanatig építgetik a standokat, pakolják ki a plakátokat és egyéb reklámokat. Ilyenkor viszont talán még szigorúbban őrzik a helyszínt a biztonságiak, mint a tényleges show ideje alatt, hiszen még be nem jelentett dolgokról rántódhat le a lepel, ha avatatlan szem olyat lát meg, amit nem szabadott volna. Éppen ezért nem nagyon szeretik ilyenkor fényképezést, valamint a folyosókon kívül a kiállító csarnokokba sincs bejárás, csak a munkásoknak, akik az egészet összerakják. Mondanom sem kell, hogy az élelmesek már ilyenkor is elcsíphetnek egy-két érdekes információ morzsát.

100_2304

Nem akarom elvinni a beszámolót utazási jótanácsok top 10 irányba, de idekívánkozik pár észrevétel, amit talán érdemes tudni, de nem feltétlen a kiállításhoz kötődik. A helyismeret nagyszerű dolog, amíg nincs meg azonban, addig valamilyen formán segítségre vagyunk utalva. Régebben ez a klasszikus (papír alapú) térképet jelentette, manapság már a GPS-t és az okoskütyüket. Csökken tehát a létjogosultsága, de korábban jellemzően előfordult, hogy helyiek segítségét kellett kérni különféle dolgokban. Az amerikaiakról tudni kell, hogy roppant segítőkész népség, rendkívül nyájasak, viszont nem képesek arra, hogy azt mondják, “nem tudom”. Tehát ha valakitől megkérded, hogy valami merre van és mondjuk fogalma sincs, akkor elküld abba az irányba, amerre ő gondolja. Első alkalommal jó párszor tévedtünk el a hibás útbaigazításoknak köszönhetően, még konferenciát is sikerült elbukni ilyen módon.

Ha már erről beszélünk meg kell említeni, hogy azért az amerikaiak nem is feltétlenül olyan buták. Vagy legalábbis nem feltétlenül azok, akiket gondolnál. Távol álljon tőlem a rasszizmus (épp ellenkezőleg), de például amíg egy elektronikai bolti huszonéves feka eladó simán tudta hol van Magyarország, mi a fővárosa és teljesen képben volt, addig a jól szituált fehér, “echte amerikai” kiscsaj a Hollywood Boulevardon nem tudta mi az a Griffith Park és merre található (elküldött volna minket Santa Monicára :).
Ha már a népesség összetételről szó esett: rengeteg a kínai, és még több a latin-amerikai. Épp ezért talán hasznosabb is a spanyol vagy portugál nyelv ismerete (nem vicc, sok esetben nem, vagy csak nehezen boldogultunk az amúgy elég jónak mondható angolunkkal).

100_2387

Kezdődjön a show!

Az E3 tulajdonképpen szigorúan véve három nap, keddtől csütörtökig. A nem hivatalos programok, meetingek azonban már az előző napokban elkezdődnek, sokan pedig egyenesen a 0. napnak tartják a hétfőt, ugyanis a legtöbb nagy kiadó sajtókonferenciája erre a napra esik (kivéve az idei évet, amikor amerikai idő szerint már vasárnap lezajlik a Bethesdáé, akik most először tartanak ilyet). Ezekről annyit kell tudni, hogy a nagy létszám miatt a város különböző pontjain kerülnek megrendezésre (a Convention Centerben nincs efféle, nagy befogadóképességű előadó terem), rendszerint a Shrine Auditorium, Nokia Theater, Galen Center, L.A. Memorial Sport Arena, illetve pár kisebb belvárosi mozi és színház ad otthont, de a helyszínek évről évre változnak, rotálódnak attól függően ki hogy szervez és mekkora showt akar csinálni.

Ami lényeges, hogy ezek meglehetősen távol esnek egymástól, így ha nincs autód, halott vagy. Na jó, ez így nem igaz, mert vannak shuttle-ök, illetve óriás buszok, amikkel az egyik konferenciáról a másikra szállítják át a firkászokat. Azonban ezeken mindig hatalmas a tumultus és nem is túl gyorsak, szóval sokkal inkább megérni saját verdát bérelni (L.A. hatalmas, amúgy is szükség van rá). Viszont ennek is van hátulütője, mégpedig a parkolás. Van ugyan pár külsős hely nem is egy a rendezvény környékén, de ezekkel két gond van. Egyrészt az áruk, ugyanis bármennyire jópofa, hogy bögyös, bikinis macák terelnek be valahová, ha aztán súlyos dollárokat kell leszurkolni az egész napos ácsorgásért a tűző napon.

A másik faktor az idő, ugyanis sok esetben az őr vagy személyzet parkolja le az autót, ennek megfelelően hering módjára teszik el a kocsikat, vagy is a gyors távozás nem garantált). A hivatalos parkoló, egy fokkal jobb, hiszen van hely bőven, fedett is és valamivel kedvezőbb árú, de akkora a sor ki és be is, hogy azt nem annyira jó kivárni. Évek rutinja viszont ott mutatkozik meg, amikor már tudja az ember, hová lehet leállni ingyen, ami ráadásul nincs is messze. Ez a legjobb, hiszen nincs semmihez kötve az ember, viszont kicsit szerencse dolga, hogy találni-e ilyen helyet, hisz mások is ismerik a trükköt (nekünk is megvolt a tanulópénz bőven, mire sikerült összeszedni a tudást). A parkolásról annyit még, hogy bárhol máshol is csak a gond van vele, rengeteg sztori van például a szálló helyein ténykedő álszemélyzetről, akik valójában csak naív áldozatokra váró hajléktalanok, de talán nem ez most a fő érdekesség.

No de eljött a show napja végre, kedd van! Régebben még ez sem volt feltétlen garancia a kezdésre, hiszen a Nintendo és a Sony is erre a napra időzítette a sajtó eseményeit. Mindez azt jelentette, hogy a délelőtt teljesen ki volt lőve, hiszen mindenki ezeken vett részt, a Convention Centerben meg malmoztak az emberek, igazából csak délben indult be a buli. Szerencsére most már nem így van, a Sony átpakolta magát hétfő estére, a Nintendo pedig már nem tart klasszikus értelemben vett sajtókonferenciát, hanem egy előre rögzített showt nyom le interneten. ha mindenünk megvan (időpontok, belépőkártya) akkor tényleg csak a nyitásra kell koncentrálni. Ez valahogy úgy zajlik, mint például a Gamescomon vagy a PlayIT-en, csak itt azok az arcok toporognak csillogó szemekkel a kordonok előtt, akik amott röhögő nagymenőként veszik videóra a csürhét, akik egymást tapossák (más kérdés, hogy a rutinosabbja meg talál kevésbé forgalmas oldalbejáratot, ahol fél perc alatt be lehet jutni és ugyanennyi alatt oda futni az adott standra, mert épp csak reggel 9-re jutott már slot egy showflooron tartandó prezentációra).

(folytatása következik, amiben megmutatjuk a pörgést, partikra megyünk és foglalkozunk picit a rendezvény utózöngéivel)

  • Pottyfiu

    Jól emlékszem,hogy egyik éven volt a Homefronttal kapcsolatban valami parkolós akció?

    • Jol, bar en inkabb a Saints Row parkolora emlekszem, mert itt voltak a bikinis macak.

      • Pottyfiu

        É-Koreai zászlót kellett volna rakni a bérelt kocsitokra. 🙂

  • Daniel BiG

    Egy komolyabb csapat hány fővel vonul ki (gondolom 3-4 fő lenne az opcionális)? Vagy nem veszik annyira komolyan és 2 fővel megoldják úgy ahogy tudják?

    • Attól függ, mit gondolsz komolyabb csapat alatt, a legkomolyabbaknak (pl. GameSpot, IGN) saját (többnyire zárt) standjuk van, ahol több tucatnyian dolgoznak az E3 tudósításokon.

      • Daniel BiG

        Igen, rosszul tettem fel a kérdést.
        Nézzük magyar oldalról a dolgot. Hogy ne másik játékos oldalról beszéljünk, Te mennyi embert vinnél ki magaddal, ha mindent szeretnél maximálisan (vagy csak közel maximálisan) bemutatni az olvasóknak?
        Gondolom 2-3 fő kellene a konferenciákra, és a zárt prezentációkra, na meg egy fotós sem ártana.
        De ez csak az én fejemben van így (egyenlőre). Kicsit lassan haladok a cikkekkel, mert ezeket darabokban olvasni baromság, de most igyekszem pótolni az elmaradásomat 🙂