1 hozzászólás

E3 sajtós szemmel – avagy az érme másik oldala (4.rész)

szerző : dátum : 2015. június 12.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

A játékipar legsötétebb titkait feltáró cikksorozatunk újabb részéből megtudhatjátok, hogyan is néz ki egy tipikus nap az E3 ideje alatt. Orgiák, fényűzés és celebek a folytatásban.

Ha kimaradt volna, mindenképpen érdemes pótolni a cikksorozat első, második, harmadikötödik és hatodik részét.

Bírod még szusszal?

Egy dologra kell felkészülni (és ezt most nem panaszkodásból írom), hogy iszonyat nagy dara az egész. Ha azt gondolod, hogy szép kényelmesen végigjársz és kipróbálsz mindent, akkor tévedsz. Egyrészt, mint már említettem, a showfloor maga, ahol a cégek standjai vannak a kiállított gépekkel és játéklehetőséggel, csak a jéghegy csúcsa. Az E3-on az újságírók java kb. 20% időt tölt ezen a helyen. Prezentációról prezentációra való rohanás és részvétel viszi el az idő nagy részét.  Ha valaki még mindig nem érti miért is jobb ez, mint egész nap játszani az gondoljon bele, hogy sajtósként mi hasznosabb? Egy max fél év múlva, de inkább pár hónapon belül megjelenő stuffal eltölteni időt, amiről úgyis számtalan gameplay videó lesz a neten, vagy olyan friss bejelentéseket megnézni, amikről egyszerű halandó még jó ideig, akár egy évig sem fog érdemi információt szerezni, legfeljebb hallomásból (vagy akár soha – ilyet is láttunk már)?

100_2523

A helyszíni játékot én amúgy sem annyira preferálom, nem jó élmény. Borzasztó nagy zaj van, jó eséllyel a monitoron jobban látod a mögötted található stand fényeit és folyton beléd ütközik valaki, plusz jó eséllyel az előző játékos bénán otthagyott játékát kell folytatnod. Persze ha valami nagyon érdekel, akkor sort szoktunk ilyen tesztekre is keríteni. Szerencsére majd minden cégnél van általában elszeparált rész, ahol a sajtósok nyugodtan tudnak játszani, esetleg zavaró körülményektől, és a showfloortól távol. De többnyire ide is időt kell egyeztetni, szóval ezt leginkább csak a fennmaradó, “fölös” időben szoktuk igénybe venni. Akármelyiket is választja az ember, nem lesz sok ideje semmi másra, még enni vagy vécézni sem.

Emellett bármilyen keveset is pakolsz a táskádba, nap felénél már húzza a vállad a cucc, a sok gyaloglástól meg már nehezen rakod egymás után a lábaidat. Nap végére hulla leszel, s hol van még akkor a harmadik nap. Sőt, már a prezentációk alatt be szokott ütni a kóma, ami végül is érthető, sok ember egy kis, levegőtlen helyiségbe összezárva – nem épp ideális kombináció. Hiába tolják maximumra a légkondit (mert ebben az amerikai különösen jók), az sem segít. Vagy legalábbis ilyenkor meg az lesz a legnagyobb gondod, hogy meg ne fagyj (igen, nyáron, Kaliforniában).

100_2532

Ha valaki arra készül, hogy menet közben folyamatosan blogolni fog, az gondolja át újra. Jó előre meg kell tervezni mit szeretnél csinálni, mert mindenre nem jut idő. Vagy írsz, vagy fotózol, attól függően, hogy miért mentél, de hogy menőzni kevés időd lesz Facebookon, vagy Twitteren a haverok előtt, az biztos. Mindehhez hozzájárul a már említetten csapnivaló Wi-Fi is, meg hogy a sajtószobában is kisebb belharcokat kell vívni egy szabad számítógépért. Amúgy is általánosan igaz az, ami az egyszerű turistáknál: ha valaki folyton csak fotózik, meg a telefonját bújja, akkor vajmi kevésre fog emlékezni az egészből, érdemesebb inkább aktívan megélni a dolgokat. Persze lehet a fentebb említett módon is nyomulni a kiállításon, ha valakinek ez a vágya, például vannak is nagyobb sajtóorgánumok, akiknek erre külön emberük van, de nekik nagyjából ezzel ki is merül az E3.

Mondjuk ennek fényében is fura az, amit páran a kiállításokon művelnek. Gondolok itt olyanokra, akik hosszú évek alatt sem tanulták meg, hogy sajtós kártyával nem kell semmihez sorban állni és a booth babe-ek meginterjúvolása sem a szakma csúcsa. Vagyis ha már óriási támogatással az egyik legnagyobb hazai laptól megy ki valaki, akkor illene kicsit az olvasókat előrébb helyezni a saját komfortérzeténél, arról nem is szólva, hogy totál fals képet fest az egészről, csak mert fogalma sincs hol van, de nem is érdekli igazán (név nélkül: a gamestaros aDaM-ről van szó). Persze lehet mi értelmezzük félre az egész “kirándulás” értelmét és valójában a twitteres #énvagyokajani életérzés a lényeg, vagy esetleg még az hogy a különböző partikon tele legyen a poci.

Parti tájm!

Hát igen, a partikról még mindenképp szólni kell. Ha a szakmaiságát nézzük ezeknek az eventeknek, az tulajdonképpen nulla. Az egész arról szól, hogy a kiállításon dolgozók (függetlenül attól, hogy kiállítók, sajtósok, vagy egyéb létformák) kieresszék kicsit a gőzt és jól érezzék magukat. Persze lehet kapcsolatokat is építeni, stb., de alapvetően ez attól is függ, milyen eseményre vagyunk hivatalosak. Merthogy sok van és igen, ezek is meghívásos alapon működnek (kivéve amik ingyenesen bárki által látogathatóak, de azok általában olyanok is: zsúfoltak és kevésbé érdekesek). Nagyjából akkor és ugyanolyan módon kell ezekre regisztrálni, mint a prezentációkra, vagyis már hónapokkal a show előtt. Legtöbbször pont az adott PR emberke fogja felajánlani, akiknél az előbbieket intézzük, ugyanis majd minden cégnek külön bulija van, sőt van akinek több is.

A Sony általában egy füst alatt szokta elintézni a dolgot, és rögtön a sajtótájékoztató után átcsap az egész egy vad orgiába…. akarom mondani partiba. A japán cég nem ismer határokat a rongyrázást illetően, már az érkezéskor terülj-terülj asztalkám van, az utóbbi években gyakorlatilag egy kisebb vurstlira emlékeztető parkot húztak fel a helyszínül szolgáló épület, csarnok szomszédságában, ahol csak az nem talál magának betevő falatot, aki nem éhes. Ami azonban a sajtóevent után jön, az ennek is odacsap. A kaja, pia mellett ugyanis rengeteg gép van kiállítva (nem feledvén, miért is gyűltünk össze alapvetően), így már ott kipróbálható az újdonságok egy része azon melegében. Viszont vannak egyéb programok is, például koncertek, ahol nem épp ismeretlen, vagy kezdő előadók lépnek fel, pl. egyik évből Mix Master Mike és a Jane’s Addiction rémlik.

100_2429

Persze mások sem fogják vissza magukat ilyen téren, az E3-ak talán minden idők legnagyszabásúbb buliját az Activision tolta 2010-ben. Nemes egyszerűséggel kibérelték a Staples Centert (a Convention Center szomszédságában álló stadion, ahol többek közt a Los Angeles Lakers játssza a meccseit) és egy giga koncert eseményt rittyentettek, olyan jelentéktelennek nem nevezhető fellépőkkel, mint Eminem, Rihanna, 50 Cent, N.E.R.D., Deadmau5, Usher, Soundgarden, David Guetta, …. de közben azért el nem ítélhető módon levetítették pár percben azt is, hogy mi várható tőlük az elkövetkezendő hónapokban videojáték fronton.

Mindezt ráadásul elég jól titkolták, úgy emlékszem nagyjából az esemény reggelén kezdett el terjedni a hír a helyszínen, hogy micsoda bomba várható, mi is várható az addig csak szimplán “Activison E3 Event” névre keresztelt rendezvényen. Nekem nem volt meghívóm, ami egészen odáig nem igazán zavart, utána azonban már egy “kicsit” igen. Sebaj, együtt mentünk a helyszínre, én is sorban álltam a beengedésnél, hogy hátha történik valami (elvégre volt már olyan valamelyik évben, hogy a Microsoft “füllentett” picit és mégis regisztráltak a sajtóeseményükre, csak ezt az itthoniak “nem tudták”, én viszont a helyszínen simán elintéztem magamnak). Itt azonban tuti nem voltam a listán, ennek ellenére úgy tettem, mint aki nagyon magabiztos abban, hogy mégis. A beengedő faszi talán attól félt, hogy a tömeg meglincseli a sok várakozás miatt, ezért miután harmadjára sem talált meg, intett, hogy megvagyok, mehetek (tudom, ezért a csalásért pokolra jutok majd). A buli méretére gondolva sokan biztos legyintenek, hogy az ott árusított kajából biztos bőven megvolt a bevétel a fellépőkre. Nos…. az is ingyen volt – több ezer embernek! Mondjuk a Call of Duty sorozat bevételeiből csurran-cseppen ilyesmire.

20100615088

Az Activision amúgy már korábban is tartott ilyen meglepi partikat, amik talán nem kaptak akkor publicitást. Egy évvel korábban, 2009-ben egy kisebb helyszínen, de ugyanilyen rongyrázós buliba mentünk, akkor Jay Z és Eminem adott egy fullos koncertet (tehát nem fél órás haknit), előtte pedig Travis Barker (Blink 182 agyontetovált dobosa) és a fellépést pár hónappal követően elhunyt DJ AM fura párosa nyitott. Itt az egy évvel későbbivel ellentétben nem szivárgott ki semmi, csak benn, a helyszínen esett ámulatba az ember, hogy hová is csöppent. Tetézném még azzal a sztorit, hogy rohadt sokat váratták a népet a beengedéssel (szerintem egy órát simán álltunk ott, ha nem másfelet), s én már hamar feladtam. Uniq azonban hajthatatlan volt, s végül utólag belátom, jól tette. Olyan arcokkal bulizhattunk együtt, mint Leonardo DiCaprio, Adam Levine, Usher, Toby Maguire, Matthew McConaughey, Ivana Milicevic – ha közvetve is, ugyanis az szekrény méretű barátaik (de inkább biztonsági embereik) nem nagyon engedtek senkit a közelükbe, vagyis a szeparált VIP részlegbe.

A méret azonban nem minden, általában ugyanolyan jól lehet mulatni egy kisebb eseményen is, ahol nem feltétlen a mega sztárokról szól minden. Egyik évben például valami olyan kissé szürreális partiba keveredtünk el, ahol profi görkoris csajok nyomtak műsort, s szinte semmi köze nem volt az egésznek a videojátékokhoz (vagy csak érintőlegesen), de mégis jó volt a hangulat. De kellemes emlék az Intel szponzorálta medencés buli, ahol nem mellesleg a Pimp my Ride stábjából is ott voltak páran (vicces volt látni a pár pezsgőtől megrészegült PR-os hadat, ahogy beugráltak a vízbe ruhástól). Vagy említésre érdemes még a Ubisoft egyik tetőtéri penthouse suite-os partija, a rúdtáncos lányokkal, koktélokkal….

100_2419

Itt a vége fuss el véle

No de kanyarodjuk vissza az eredeti témához (és így megmenekülök a pikáns részletek feltárásától is). Ha a napközbeni rohangálás és a jet leg magában nem lenne elég, akkor a partik egészen biztosan leszívják az ember energiáját. Éppen ezért ahogy telik az idő, egyre kezd az egész E3 lassulni, és lazulni. Az emberek java az előző esti bulikról regél, mindenki azt akarja tudni hol volt a másik és mit hagyott esetleg ki. Utolsó nap páran már nincsenek is a helyükön, hiába van lebeszélt találkozód, vagy meetinged, mert kicsit megártott nekik a sok bulizás, vagy mert azt se tudják hol vannak (egyik alkalommal egy csapat totálisan részeg Infinity Wardos arc tartott nekünk Call of Duty prezentációt, sörrel a kézben, a játékban előforduló bugok kapcsán meg teli tüdőből röhögtek). Ennek kapcsán viszont könnyebb is pár dolgot elintézni. Be lehet jutni olyan helyekre, ahová előtte nem, el lehet intézni olyan dolgokat, amiket előtte nem.

Például lootokból is jobb eséllyel lehet ilyenkor szerezni (már ha maradt), meg ha valakinek ez a vágya. Ezek azok a csecsebecsék, amikért a legtöbb gamer megőrül: pólók, bögrék, pendrive, kis figurák, rágó, csoki, toll vagy szinte bármi, ami a kedvenc cím logójával van ellátva, vagy bármilyen más módon kapcsolódik hozzá. Az ilyesmit a legtöbb esetben kérni sem kell, mert a sajtósokra általában szokták tukmálni, de vannak olyan esetek, amikor nehezen lehet szerezni valamiből (ezen segít az utolsó nap). Az utóbbi időben lootból egyébként mintha kevesebb lenne, a kiadók megpróbálják más módon propagálni a játékaikat, az efféle cuccokat meg inkább jó pénzért árulják a webshopjaikban. Persze lehet azért is tűnik így, mert újságíróként egyértelműen kevesebb cuccal tér haza az ember egy-egy ilyen kiállításról, s ebbe az is beletartozik, hogy kevesebb a sajtóanyag. Ezek a hétköznapi halandó számára unalmas cuccok (megjelenésekről közreadott, javarészt írásos anyagok, amik segítenek a cikkek, hírek megírásában) manapság már nem papíron, dossziéban, vagy lefűzve kerülnek átadásra, hanem egész egyszerűen pendrive-on, vagy egy netes linken találhatóak meg.

Első alkalommal, 2005-ben például annyi cuccunk volt hazafelé, hogy egy részét egész egyszerűen kénytelenek voltunk otthagyni a hotelszobában. Áldozatul végül néhány dobozos játék esett (szemben az unalmas, de máshol fel nem lelhető sajtós mappákkal), melyet egy kis kiadó PR-osa nagy szeretettel adott át részünkre. Hogy a helyi személyzet mennyire örült a csak német nyelven játszható kalandjátékoknak, az egy másik sztori lehetne, minket viszont felengedtek a repülőre. Manapság sincs nagyon üres hely a bőröndben, de legalább nagy részét nem mindenféle papírok foglalják. Az internet és a modern technika sok dolgot egyszerűsített és megváltoztatott (erre a következő, befejező részben bővebben kitérünk majd).

100_2546

Mikor az ember hazatér egy ilyen “kiküldetésből”, több dologra is rácsodálkozik. Persze legelőször minden bizonnyal a nyilvánvalóra, hogy itthon van – mert például a taxis megpróbálja egy ezressel átvágni, mondván “véletlenül elszámolta”. Aztán jönnek a kimaradt hírek (úgy nemzetközi, mint családi szinten), végül a kiállítás itthoni zöngéi, vagyis mi hogy csapódott le idehaza. Érdekes ilyenkor olyan dolgokról olvasni, amiket az ember személyesen megtapasztalt és valójában nem is úgy volt. Egyik évben elterjedt, hogy óriási áramszünet rázta meg az E3-at, nem mentek a gépek, állt a kiállítás, óriási blama – többen is írtak róla idehaza. S a valóság? A West Hall előtti placcon a Starbucksban elment az áram, ami magával rántott még két hasonló egységet. A kiállítás területén lévő 93 étkeztető közül nem ment csak 91. Tragédia! Aztán persze ott vannak a fórumokon ténykedő “bennfentes informátorok”, akik mindenkinél jobban tudnak mindent, netes forrásokra hivatkozva, s nem számít ha Te történetesen első kézből származó információval tudod cáfolni a badarságot, amit állítanak. Ennek egy következő fokozata az olyan sajtóorgánum, aki azt hazudja, hogy kinn van/volt, miközben esetleg még soha nem is vett részt semmilyen nagyobb rendezvényen (talán meg idehaza) sem. Persze ezekre nem is érdemes további szót vesztegetni, pusztán a dolog vicces mivolta miatt megért egy bekezdést.

(folytatása következik, amiben értekezünk az E3 létjogosultságáról és elmélázunk, hogy miért éri meg ez az egész mégis)

  • Daniel BiG

    Szoktál diktafont vagy papír-toll kombót használni vagy mindent fejből raksz össze egy ilyen megtorló buli után?
    Amúgy meg szerencséd van, hogy Uniq ilyen kitartó, és végülis bejutottatok a buliba 🙂
    Az meg örök szabály, hogy a trollok mindig, mindent jobban tudnak, ja és elég kirakni nekik egy tükröt, aztán saját magukkal is összevesznek. Sebaj, így szeretjük őket 😀