2 hozzászólás

E3 sajtós szemmel – avagy az érme másik oldala (6.rész)

szerző : dátum : 2015. június 13.
 

Mindjárt kezdődik az E3, éppen itt volt az ideje, hogy eljussunk a cikksorozatunk végéhez. Az utolsó részben természetesen a legszaftosabb sztorik, legnagyobb beégések, és persze a legemlékezetesebb pillanatok kerülnek sorra.

Ha kimaradt volna, mindenképpen érdemes pótolni a cikksorozat elsőmásodikharmadiknegyedik és ötödik részét.

Sztárok és szorik

Az E3-ak egyik legnagyobb élménye még a celebrity spotting. Rengeteg sztárt vonz a kiállítás, videojátékos vonalon kívül is, vagyis a zenéből, filmből élő arcok is szeretnek játszani. Összefutottunk már például Coolioval a showflooron, vagy Jon Voighttal egy piros lámpánál, de vannak olyan alkalmak, amikor a cégek direkt felkérnek valakit, hogy népszerűsítse a termékünket – például Mickey Rourke dedikált egyik esztendőben a Bethesdánál, mert amúgy a Rogue Warriorhoz adta a hangját, de láthattuk hasonló szerepkörben például Vin Dieselt is.

Persze a legkevésbé azon lehet csodálkozni, ha a videojáték-ipar nagyjaiba futsz bele. Szóval ha Phil Harrisont látod elsuhanni melletted a Sunset Boulevardon egy kabrió Porschéban, vagy Peter Molyneux vár melletted a csomagjára a reptéren, akkor nem kell csodálkozni. A legjobb azonban az, amikor ezekkel az emberekkel kapcsolatba is kerülsz és netán valami vicces dolog történik. Az alábbiakban ezekből a sztorikból szemezgetek majd párat.

Mikor ismert emberrel találkozunk, óhatatlanul is felmerül mindenkiben egy közös fotó, vagy autogram gondolata. Nem vagyok feltétlen ezeknek a híve, de akad pár ilyen a tarsolyban. Páran erősen hozzá is szoktak ehhez, Cliffy B például azonnal haptákba vágta magát, sőt közös fotót erőltetett (úgy kellett lebeszélni), de Playboy modell Jo Garcia (aki bugyiban “tesztelte” a Wii Fitet) sem elégedett meg egy szóló fotóval, pontosabban az operatőre addig erősködött, míg közös képet nem készítettünk. Ezzel szemben Jade Raymond inkább zavarban volt, mikor elkaptuk, miközben az Uncharted 2-őt bámulta.

Az egyik legjobb sztori viszont kétségkívül az autogramokhoz köthető. Ennek Uniq a mestere, hatalmas gyűjteménye van és valamiért mindig egyedi szöveget is kap az aláírások mellé. Tim Schafer például azt mondta, “Wow, milyen cool neved van…” és azt írta neki: “Tibor, használhatnám a neved egy játékomban?”.

Gabe Newell ugyanezt a lapot kapta a kezébe, hasonló feladattal. Elolvasta az előző “versenyző” pályaművét és megkérdezte: “Ki írta ezt, Schafer?” – pedig az aláírás nem volt annyira egyértelmű. A bólintást nyugtázva így reflektált a papíron: “Bocs, de mi már regisztráltuk a Tibor.com-ot”. A sztori azóta is mindig előkerül, viszont Tim Schafer nem tartotta be az ígéretét és nem használta fel a nevet, pedig természetesen engedélyt kapott.

tibor_a

Vannak olyan poénok, amik megélve lehet viccesebbek, mint leírva, s most egy ilyen következik. Nem is E3-on, hanem Games Convention-ön történt Lipcsében, s inkább kicsit kínos, mint vicces, de mi jól mulattunk. A Ubisoft tartott egy kisebb sajtótájékoztatót, mire azonban odaértünk, már tele volt a kis terem. Az első sorban volt azonban két üres hely, gyorsan lecsaptunk ezekre. Aztán a kezdés kicsit húzódott, s az is feltűnt, hogy gyakran nézelődnek felénk. Kiderült, hogy vendégeknek fenntartott székekbe ültünk, csak ezt elfelejtették jelezni. Gyorsan kerítettek hát valahonnan két egyszerűbb műanyag széket, így Gabe Newellnek és Doug Lombardinak kicsit kényelmetlenül, a színpad mellett feszengve ezeken kellett ülnie. Mert hogy abban az évben volt épp valami megállapodás, mi szerint a franciák licenszelték a Source engine-t, s épp ezt jelentették be.

Aztán történt még egy kis “incidens”, ami talán feltette az egészre a pontot, ugyanis a műsorvezető épp valami statisztikát prezentált, arra már nem is emlékszem mi volt a lényege, mindenesetre Uniq jelezte, mennyire nem ért vele egyet. “Ez hol?” – kérdezte tőlem félhangosan, amit egész biztosan mások is hallottak, mert rosszallóan néztek ránk. Ők nem tudtak ugyan magyarul, ellenben angolul igen és ha belegondolunk, akkor ez fonetikusan értve egészen mást jelent. Mikor véget ért a dolog, igyekeztünk minél gyorsabban elhúzni a csíkot, de a röhögést még órákkal később sem bírtuk abbahagyni.

doug_and_gabe

Gabe Newell és Doug Lombardi (Valve)

A Games Convention is bővelkedett eseményekben, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy másik eset. Mikor bármilyen játékshowra megyünk, át szoktuk böngészni a kiállítók listáját, meg a térképeket. Érdemes ezt már csak azért is megtenni, hogy tudja az ember, hová kell menni prezentációra, de sokszor így derül ki, hogy valaki ott van, csak mi nem is tudtunk róla. Az egyik ilyen alkalommal fedeztük fel, hogy az utolsó pillanatban bekerült az id Software a résztvevők közé, de mindössze egy kis telefonfülkét, akarom mondani szobácskát béreltek a business részen. Párszor elsétáltunk arra, hátha nyílik az ajtó, de nem történt meg, a felirat meg egyértelműen jelezte, hogy nem szívesen látnak látogatókat.

Mivel azonban régóta azon voltunk, hogy becserkésszük őket, de még sohasem sikerült, kicsit jobban nyomultunk a szokásosnál. A sokadik alkalommal bekopogtunk, de nem jött válasz és bentről sem igazán érkezett semmi életjel, hogy volna odabenn valaki (tipikus sebtiben felhúzott sajtós szoba volt, aminek nincs teteje, és papírvékony a fal). Végső próbaként, megnéztük, hogy egyáltalán van-e itt valaki és lenyomtuk a kilincset. Csakhogy az ajtó nyílt is, mi se erre számítottunk. A rövidgatyás, zokniban lazító fickó viszont aki benn volt, akkorát ugrott, mint egy kiskamasz, amikor pornófilm nézésen érik.

id-software1

Az id Software megmutatja az akkor még nagy lelkesedéssel várt Rage-et

 

Kiderült, hogy a “nagyok” itthagyták, hogy vigyázzon a cuccra, amíg ők tárgyalnak valahol máshol. Gyors körbenézés után puritán “díszlet” tárult fel: pár gép és monitor, semmi izgalmas. Sűrű elnézés kérések közepette elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, mire a fickó nyugtázta és mondta, hogy csukjuk be az ajtót…. belülről. Elmondása szerint mindig is vágyott arra, hogy prezentációt tartson és most kapóra jött az alkalom, ez volt az ő nagy pillanata. A gépekre betöltötte a Rage aktuális buildjét, amit akkoriban max még csak trailereken mutogattak (egyszerre futott PC, PS3 és X360 platformokon). Közben szabadkozott is, hogy ő tulajdonképp programozó és biztos másmilyen lesz ez a műsor, mint ami szokott, ő nem fog tudni pályadesignról, sztoriról, vagy ilyesmiről beszélni.

Szóval kaptunk egy szigorúan technikai bemutatót a Tech 5 engine sajátosságairól, néha már olyan mélységekig haladva, amiket nem is feltétlenül értettünk, de nem bántuk. Meg persze azt sem, hogy persze nem is nagyon írhattunk a dologról, hiszen nem hivatalosan voltunk jelen, de jó móka volt. A fickó a végén megköszönte(!) a lehetőséget, hogy demózhatott nekünk és egy névjegykártya csere után elbúcsúztunk. Kiderült, hogy Tom Lassanske, Technology Support Manager volt, akivel találkoztunk, aki többek közt engine programozással foglalkozott akkoriban az id-nél. Egyedül azt bántuk picit, hogy a nagyágyukkal nem találkozhattunk, habár egy évvel később Todd Hollenshead interjúra is sor került ugyanitt.

100_1001

John Antal, a Brothers in Arms-sorozat magyar származású katonai szakértője

 

Mint említettem, dolgoztam videojáték fejlesztésben, így az is egy nagy élmény, amikor kollegákkal fut össze az ember odakinn. Ha ugyanazon cégtől esetleg, akkor persze megy a viccelődés, hogy “Ti meg hogy kerültök ide?”. De persze rengeteg honfitárs van kinn, nem csak sajtósként, de különböző fejlesztőcégek tagjaként és sokakat esetleg nem is ismer az ember, csak ott döbben rá, hogy “nézd csak, egy magyar”. Az egyik legérdekesebb ilyen sztori a Brothers in Arms szériához kötődik. A sorozatot érintő prezentációkon rendre jelen volt egy katonai szakértő, bizonyos John Antal. Az amerikai hadsereg leszerelt katonájáról van szó, s mint ilyen, folyamatosan hozta a katonai hangulatot már megjelenésével, beszédével, a bemutatók elején vagy végén pedig rendszeres vezényelt az ilyen hergelő, lelkesítő beszédekkel (“mindenki mondja: hU-Ahh! …. nem hallom!”).

Egyik alkalommal maradtunk még egy picit, mert volt idő és rákérdeztünk származására. Magyarul ugyan egy szót sem szólt, de elismerte, hogy talán szülei révén van köze országunkhoz, ő maga azonban már amerikainak vallja magát. De örült a kérdésnek és el is árulta, hogy kiszúrt ő is minket. Be is terveztük, hogy legközelebb felkérjük egy interjúra, de azóta nem volt alkalom, hogy összefussunk.

A kamugép akcióban

A kamugép akcióban

De ha már szó esett a Gearboxról: Randy Pitchford a legnagyobb kamugép az iparban. Sokan Peter Molyneuxnak ítélik oda a díjat, de mi a legrosszabb esetben is max holtversenyt hirdetnénk. Hihetetlen hasbaakasztó dumája és stílusa van, simán arcodba hazudja a kamu gameplayről, hogy real-time (pedig nem egyszer lebuktak, például az első Borderlands prezin elég volt csak a gameplayt bemutató designer kezét figyelni a kontrollerrel, hogy tudatosuljon, színház az egész). A 2005-ös fake Killzone gameplay-jel indult el talán ez a műfaj, vagyis hogy jó előre legyártott kamu videókkal próbálták a cégek bemutatni majdani játékuk hangulatát, aztán az eredményt vagy sikerült később a megjelenésre összehozni, vagy nem. Rengeteg példát fel lehetne sorolni, de minek, mindenki fel tudna mondani párat magától is.

uniq_at_remedy

Uniq a Remedy stúdiójában

Ami miatt viszont megemlítettem, hogy sok esetben már a bemutató alatt kilóg a lóláb és észre lehet venni ha van turpisság. Az egyik ilyen, a fent említett dolog, de az is gyakori, hogy arról füllentenek a fejlesztők, hogy milyen platformon is fut a cucc. Számtalan esetben láttunk magunk is lebukást, mikor is a szem elé kipakolt PlayStation vagy Xbox devkit mögött elrejtve egy cél-PC dohogott. Persze ez még nem jelent feltétlenül sok mindent, ugyanis a kezdeti stádiumban a devkit is tulajdonképp egy PC. Mindenesetre érdekes látni az ilyen trükközéseket, pláne, ha később összevetjük a kész produktumot a korábbi emlék képpel. Persze mindehhez még füllentés sem feltétlenül szükséges, azok a játékok, amik sokáig készülnek, rendszerint nagyon sokat is változnak az idők folyamán. Emlékszem, hogy az Alan Wake 2005-ön prezentációján még egy tök más játékot láthattunk, mint ami végül 2010-ben megjelent (és akkor még nem is kellett megküzdenünk a Microsofttal, a Remedy munkatársaival pillanatok alatt le tudtuk szervezni a PC Games-es címlapsztorit).

badges2

Az E3-on – illetve bármelyik másik kiállításon is – a belépő kártyád mondja meg, hogy ki vagy. Regisztrációkor dől el mindenkinek a sorsa, vagyis hová mehetsz be és hová nem. Fejlesztőként például bemehetsz korábban a csarnokokba, sajtósként viszont a prezentációkra, sajtószobába is. Ezt kihasználva jó, ha van fejlesztő ismerős, ugyanis lehet egy kicsit szerepet cserélni és profitálni belőle. Persze a dolog abszolút nem legális, de talán bocsánatos bűn. 2010-ben volt erre lehetőségünk, mert egyik ismerősünk szintén jelen volt a kiállításon. Mialatt mi szétnéztünk odabenn a még épülő standoknál és kipróbálhattunk olyan demókat, amik már futottak, de még értelemszerűen nem állt előttük senki, addig a haver szép nyugodtan elkávézgatott, sütizgetett a sajtószobában. Ergo mindenki jól járt.

badges

Jah igen, mert a sajtószobában lehet mindenféle enni és innivalóhoz jutni, de persze nem tejjel-mézzel folyó kánaánra kell számolni. Nagyjából arról van szó, hogy reggel kipakolnak kávét, teát, sütit, délben meg sajtós ebédet. Ez tulajdonképp egy doboz, amiben van 1-2 szendvics, valami gyümölcs, meg némi édesség. mellé meg persze üdítő is dukál. Szóval semmi igazán komoly, mégis vicces látni, ahogy a csürhe egymást taposva küzd érte, valaki meg mondjuk szépen felstócol belőle és menekíti magának egy sarokba. Általában mikor kikerül, kb. 10-15 percig van még belőle, szóval elég küzdelmes a dolog. Úgyhogy sokszor inkább nem is szoktunk kispályázni, csak mosolygunk ahogy az elvileg civilizált környezetből érkezett kollégákból kitör az elemi ösztön az ingyen kaja kapcsán. Catering amúgy is sok cégnél is van, szóval nem kell éhen halni, és még abba sem betegedett bele senki, ha magának kellett ebédet vennie – igaz ezt sokan elfelejtik.

100_2446

Harc az elemózsiás csomagokért

Végezetül még két sztori, amelyek a félreértésen alapulnak. Mint fentebb említettem, a kiállításokon a badge a minden. Ami azon van, annak megfelelően kezelnek. Emlékszem egyik alkalommal az egyik kisebb fejlesztő nagyon nyájasan megengedte három nagyarcú fiatal csókának, hogy menet közben csatlakozzanak a prezentációnkhoz, pedig egyáltalán nem volt időpontjuk egyeztetve (persze mi is simán belementünk). A srácok nem is töltöttek benn sok időt, kb. 5 perc alatt elunták magukat és távoztak. A fickó viszont megjegyezte nekünk: “Sorry srácok a fennforgásért, de ha valóban az MTV-től voltak, akkor ennyit nekem abszolút megért”.

Hát így esett meg valahogy, hogy a THQ Mobile-lal már az előzetes levelezésben nagyon nyájas hangnem ütötte fel a fejét. le is beszéltük a találkozót, de amikor megérkeztünk, kicsit furán néztek ránk. Akkoriban ennek a magazinnak az elődjét, a thSOURCE-ot toltuk. Kiderült, hogy ők az gondolták, az amerikai hip-hop magazintól vagyunk (annak is hasonló neve van) és ennek megfelelően két melák fekát vártak. Becsületükre legyen mondva, hogy nem zavartak el, hanem megmutogatták amijük volt, sőt még később is tartottuk a kapcsolatot.

Nem egészen ez történt viszont a Sony Online-nál, ahová Uniq próbált meg bejutni előzetes egyeztetés nélkül. Viszont a fickó, akivel beszélt, a badge-ére tekintett, s mivel ott PC Gamest látott, már tolta is hátra a legdurvább VIP részbe, szegény Uniq még levegőt se kapott ijedtében.

Nagy nevek

Az évek folyamán számtalan legendával találkoztunk és beszélhettünk, íme egy kis lista, a teljesség igénye nélkül:

Peter Molyneux, Tim Schafer, Will Wright, Gabe Newell, Doug Lombardi, Brian Fargo, Tim Willits, Todd Hollenshead, Cliff Bleszinski, Mike Capps, David Cage, Jade Raymond, Sam Lake, Feargus Urquhart, Pete Hines, Todd Howard, Paul Wedgwood, Ken Levine, Casey Hudson, Randy Pitchford, Cevat, Faruk és Avni Yerli, Charles Cecil, Richard Lemarchand, John Carmack, John Romero, Peter Moore, Ted Price, Tetsuya Mizuguchi, ….

 

Ott aztán elő is került egy PR-os, aki elkezdett neki németül habratyolni, Ő meg nyugtázta, hogy ez szép és jó, de ő csak angolul beszél. Mire jött a kérdés, hogy az hogy lehet, hát a PC Gamestől van, vagy nem? Mire tisztázódott, hogy a magyar magazinról van szó, kezébe nyomtak 2-3 sajtóanyagot és tuszkolták is ki az ajtón. Hát így megy ez néha. 🙂

Hosszúra nyúlt a sztorizgatás, remélem azért mindenki talált kedvére valót a cikksorozatban. Magam részéről legalább annyira élveztem összeírni ezeket, mintha csak a kiállításon lennék. Sajnos az elmúlt években elmaradt (leginkább logisztikai okok miatt) de a jövőben mindenképp szeretnék újra eljutni megint egyszer, hiszen a sok fáradtság és esetleges rossz élmények ellenére is óriási buli és hatalmas élmény. Addig is mindenkinek kellemes E3-at kívánok a most következőhöz és hogy kedvező híreket kapjon platformjának és ízlésének megfelelően. Záró akkordként meg iderakok egy booth babe galériát, mert tudom jól, hogy pár embernek nem létezik az E3 enélkül. Ők talán ezt az egy dolgot fogják az egészből értékelni, s sajnálom, hogy ennyi fölösleges szócséplésen kellett magukat keresztülverekedni érte, de talán így utólag azért mégis megérte….