18 hozzászólás

Én csak játszani akarok

szerző : dátum : 2016. január 31.
 

Voltak idők, amikor az országban több nyomtatott videojátékos magazin is működött. Voltak idők, amikor az internetre véleményt cserélni jártak az emberek. Voltak idők, régi szép idők…

Talán ezek az idők nem is léteztek, csak a nosztalgia szépíti meg bennem a múltat. Vagy ha voltak is ilyen idők, bizonyára nem így estek meg. Mindenesetre szerintem a gaming világ eltorzult, és nem csak a day one DLC-knek, a mikrotranzakcióknak, és a 21 ezer forintos játékoknak hála. Tehát nem csak a kiadók és a fejlesztők változtak, hanem a játékosok is. A ma játékosai követelőznek, tudják, hogy mi jár nekik a pénzükért, és hogy ha azt nem kapják meg, akkor bizony beszólnak. Többnyire egyébként már azelőtt, hogy egyáltalán kipróbálták volna az adott játékot.

Voltak idők, mikor a gamerek egyszerűen csak szórakozni akartak. A játékok célja a szórakoztatás volt, és ezt a célt, a játékosok elvárásainak hála sikerült is kiszolgálniuk. Amikor olyan címek, mint a Call of Duty, a Counter-Strike, az Unreal Tournament és a Quake dominálták az FPS piacot, és bár volt ellentét a játékostáborok között, kezelhető volt a helyzet. Nem attól volt hangos minden fórum, hogy mennyire is idióták egyik, vagy másik franchise, vagy platform elkötelezett hívei.

kep_voltak_idok_01

Voltak idők, amikor még nem tudott bárki fellépni az internetre, hogy a reggeli és a fogmosás között a WC-n ülve megossza kétségtelenül magvas gondolatait a nagyközönséggel akár saját oldalán, akár valamelyik blog szolgáltatáson keresztül, vagy a szociális médiában. Amikor még a zenészek a gitár nyúzásával foglalkoztak, nem pedig azzal, hogy teljesen alpári módon osszák meg a véleményüket egy-egy játékról, illetve a játék kiadójáról.

Voltak idők, amikor senkit nem érdekelt, hogy a játék 30, vagy 60 fps-sel fut, vagy hogy 640*480-ban, esetleg 1024*768-ban. Azokban az időkben az volt a kérdés, hogy játszottál-e a legújabb csúcscímmel, nem pedig az, hogy mekkora lúzer vagy, ha Xbox One-on csak 900p-ben nyomod, és hogy pont az ilyen lúzerek miatt tart ott a játékipar, ahol. Ugyanúgy emberszámba vettek, ha 500 forintos bontós billentyűzettel játszottál, mintha több ezer forintos csodával.

kep_voltak_idok_02

Voltak idők, amikor a WASD helyett az iránygombokkal irányítottuk a karakterünket, és ez mindenkinek tökéletesen megfelelt. Amikor a 3D gyorsítás még csak gyerekcipőben járt, és nem röhögtek ki azért, mert hardveres render helyett szoftveres rendert alkalmaztál, így “éles” (persze mosott volt mind mai szemmel nézve, mint a kutyakaki, amin átmentek felmosóval) textúrák helyett csak pixelhalmazt bámulhattál.

Voltak idők, amikor az egyes fórumokra nem lehetett csak úgy regisztrálni, és az ember nem terjeszthette úgy – sokszor téves – nézeteit, mint ahogy a pékek hordják szét a friss kenyeret hajnalban. Ha akkoriban valaki elmondta a véleményét, volt súlya, ha hinni nem is feltétlenül kellett neki. Nem vezette az emberek kezét az elfogultság egyik, vagy másik cég miatt. Egy PlayStation tulajdonos jó barátságban lehetett egy PC-ssel anélkül, hogy megették volna egymást reggelire, és érveket hoztak fel annak kapcsán, hogy miért is idióta a másik fél.

kep_voltak_idok_03

Voltak idők, amikor a gamer csak játszott. Ha tetszett neki egy játék, azzal sokat játszott, ha nem tetszett neki egy játék, azzal nem játszott. Esetleg ha kipróbálta, leírta, vagy csak elmondta barátainak, miért nem tetszik neki. Amikor a gamer nem akart szakértő lenni, nem akarta megmagyarázni a számára egyébként érthetetlen piaci folyamatokat csak azért, mert a “gugliban” olvasott valamit valahol. Ekkortájt olyan játékok is sztárok lehettek, mint az egyébként csúnya, nem túl változatos, és bugoktól hemzsegő Project I.G.I., vagy épp az irányítás tekintetében finoman szólva is pocsékul teljesítő Hidden & Dangerous.

Voltak idők, amikor egy évben olyan klasszikus játékok futhattak be, mint az Unreal Tournament, az Age of Empires 2, a Homeworld, System Shock 2, a Planescape: Torment, vagy épp az EverQuest, melyek mind-mind megkerülhetetlen mérföldkövei, méltán népszerű és dicsőített kultikus címei a saját zsánerüknek. Pedig nem csináltak semmi olyat, amit előttük már más ne csinált volna.

kep_voltak_idok_04

Voltak idők, amiket visszasírok, de nem az akkori játékok miatt, hanem amiatt, mert akkoriban minden tekintetben a szórakoztatás volt a cél a játékosok részéről. Nem akarta senki megmagyarázni, hogy miért is nem vesz már 15 éve Call of Dutyt, és hogy aki mégis beruház az új részre, az bizonyára csak 10 éves kisgyerek lehet. Amikor nem harapták le csak azért a fejem, mert azt mertem mondani, hogy milyen jól szórakoztam egy játékkal Xbox One-on 900p-ben, 30 fps mellett, miközben ő PC-n játszik 4k-ban 60 fps-sel, és aki nem így tesz, az nem igazi gamer.

Voltak idők, amikor gamernek lenni nem azt jelentette, hogy fennhangon fikázunk mindent pusztán azért, mert láttunk belőle YouTube-on egy videót, ami alapján persze tökéletesen képesek vagyunk véleményt formálni, és az nem jött be. Amikor nem számoltunk pixelt meg fps-t, csak azt néztük, hogy “jó-e a játék”. Én ezeket az időket sírom vissza, egy olyan közeget, amiben azt tudom mondani, hogy egy játék akkor is jó, hanem 1080@60, hanem 720@30, egy olyan időt, régi időt, amikor gamernek lenni azt jelentette, hogy az ember játszik. Én ma is csak ennyit akarok, játszani. Nem idiótának lenni azért, hogy milyen platformon, mekkora felbontásban, milyen sebességgel teszem ezt.

Én tényleg csak játszani akarok…