5 hozzászólás

Mindenki örülhet, hogy nem 40 000 forint egy játék manapság

szerző : dátum : 2016. augusztus 29.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Számos fórumon lehet olvasni a pénzéhes kiadókra panaszkodó játékosok véleményét arról, hogy a játékok rosszak, sok a DLC, nincs semmi az alapjátékban és emellett a játékok ára is többszöröse annak, amit régen fizettünk érte. Igazából azonban örülhetünk, hogy nem 150 dollár egy játék.

DISCLAIMER: A cikk célja nem a nagy kiadók megvédése, pusztán egy jobb rálátás biztosítása a cégek “pénzéhségének” megértésre nyitott gamerek számára. Illetve persze az egész árazásra a játékok mögött. A cikk kizárólag a lemezes játékokkal foglalkozik, mivel a digitális oldalról nem állnak rendelkezésünkre hiteles számadatok.

Most lehet nagyot nézni. Mi az hogy örülhetünk? Még jó, hogy nem köszönjük meg a kiadóknak levélben, hogy egyáltalán megvásárolhatjuk a bugos, félkészen kiadott játékukat, amiket aztán DLC-k tömegével tesznek teljessé – tehetnéd fel egész nyugodtan a kérdést.

Igen, néha olyan érzése van az embernek, mintha a kiadók csak a játék felét adnák el 60 dollárért, a másik felét pedig egy 50 dolláros Season Pass mögé rejtenék. Most egy pillanatra felejtsük el a magyarországi viszonyokat, és hogy a PC játékok ára is lassan kúszik felfelé idehaza, miközben egyre kevesebb a 8 000-10 000 forintos AAA cím, és egyre több a 13 000-15 000 forintos. Felejtsük el egy pillanatra, hogy hol élünk, és próbáljuk meg kicsit a határaink mögé pillantani.

A játékok ára nagy általánosságban az elmúlt 30 évben alig változott. PS2-re is már 50 dollárért lehetett játékot venni, míg például a 90-es évek elején megjelent SNES 60-ért, N64-re 50-ért, és PS3-ra ismét 60-ért. Most, ha felmész az Amazonra, és mondjuk elő akarod rendelni a Battlefield 1-et, mert imádod a sorozatot, vagy bekajáltad a hype-ot, akkor azt látod, hogy a játék pontosan annyiba került, mint a jobb SNES címek ezelőtt 25 évvel.

Ha realizálódott benned, hogy a játékok ára az elmúlt nagyjából három évtizedben nem, vagy csak alig változott, akkor innentől jöhet a másik felismerés: a fejlesztési költségek akár 20-szor (vagy még többször) magasabbak is lehetnek egy ma, 2016-ban, vagy épp ebben a konzolgenerációban megjelent játék esetében, mint voltak mondjuk a PS2-es érában, és ugye az árak ehhez képest nem nőttek jelentősen, pláne nem hússzoros mértékben.

kep_watch_dogs_2_04

Igen, a felvevőpiac is nagyobb, de ha azt vesszük, hogy milyen mértékben nőttek a fejlesztési költségek, még ez sem kompenzál teljesen. Az első Gran Turismóból majdnem 11 milliót adott el a Sony, az a játék 1998-ban jelent meg. A 2010-es Gran Turismo 5 legalább 60 millió dollárjába került a japán cégnek, és közel 12 milliót értékesítettek belőle.

Nem kell hozzá matekzseninek lenni, hogy összerakjuk a képet, 12 év telt el a két epizód között, a fejlesztési költségek pedig tippünk szerint legalább a tízszeresükre nőttek ezen időszak alatt, miközben a két játék ára között 10 árva dollárocska volt a különbség.

No de mi kerül egy játékban 60 dollárba? Tehetnéd fel a kérdést egész nyugodtan. Pontos lebontás nincs, hiszen a számok alapvetően mindig változnak, de ha például ma szeretnél megjelentetni egy játékot PS4-re és Xbox One-ra is, akkor a teljes ár egy ötöde az adott platform tulajdonosának megy alapból, mint úgynevezett “platform royalty”, hogy egyáltalán megjelenhess az adott gépen,

Így a 60 dollárból máris maradt 48. Ezután jön a disztribúció, a csomagolás, ha dobozos játékról van szó, ami nem olcsó, ez simán lehet akár 5 dollár is. Másik 5 dollár a legyártott, de el nem adott játékokra vonatkozik, illetve a garanciálisan cserélt termékekre. Máris 38 dolláron vagyunk. Aztán még a bolt is leveszi a maga kis részét, hiszen ingyen még a szánk sem ér össze, ahogy mondani szokták. Ez a szám 10-15 dollár magasságában mozoghat.

kep_the_witcher_3_kepek_150126_04

Így jutunk el oda, hogy a 60 dolláros árból nagyjából 23-28 dollár vándorol a kiadóhoz, aki ebből az összegből finanszírozza a fejlesztési költséget, ami a jelenlegi generációs játékokban esetben 60-80 millió dollár is lehet, a marketinget, és még ugye profitot is kellene termelni, ha azt akarják, hogy a befektetők elégedettek legyenek, illetve ugye valamiből sportkocsit, és tengerparti nyaralót is venni kell.

A fentebbi számok változhatnak persze felfelé, és lefelé is, a megkötött üzleti megállapodások fényében, de nagyjából elmondható, hogy a játék teljes árának kevesebb, mint a felét kapja meg a kiadó, amiből még adóznia kell, és ki kell fizetnie minden költséget, ami a játékhoz kapcsolódik.

Ha azt vesszük alapul, hogy egy AAA játék mondjuk 40 millió dollárba került (mindennel együtt), és a 60 dolláros árából mindössze 25 dollár marad a kiadónál, akkor kiszámolható, hogy csak ahhoz 1.6 millió példányt kell eladni belőle, hogy a bekerülési költség visszajöjjön.

Ahhoz, hogy valóban sikeresnek mondhassuk ezt a marketinggel együtt 40 millió dollárba került játékunkat, nem árt, ha közel 3 millió példányt értékesítünk belőle. És akkor ugye ez még közel sem nagy siker, csak sikerecske, ami mondjuk garantál egy folytatást. És ugye azt szintén ne felejtsük el, hogy borzalmasan kevés igazi AAA játék kerül összesen 40 millió dollárba – marketinggel együtt, van olyan játék, ahol csak a marketing ennyi, és talán nem is gondolnád, hogy melyik játék ez, de erről a következő bekezdésben.

A 2014-ben megjelent Watch Dogs fejlesztése nagyjából 70 millió dollárt emésztett fel marketing nélkül, míg például a Battlefield 3 esetében az EA csak a különféle Facebook reklámokra közel 3 millió dollárt költött. Általánosságban elmondható, hogy egy mai AAA játék teljes költségének 30-40%-a marketing. A játékosok körében népszerű The Witcher 3 például 46 millió dollárba került (Lengyelországban, ahol a fejlesztési költségek jelentősen alacsonyabbak), a marketingre pedig nem kevesebb mint 35 millió dollárt költöttek.

kep_battlefield_1_11

Visszautalva a címre, valóban örülhetünk, hogy nem sokkal drágábbak a játékok, hiszen míg PS2-re készült egy cím 5 millió dollárból, addig most 50-ből készül, és nem félmillió példány kell a sikerhez, hanem öt millió, miközben a játékosok száma, és a játékok népszerűsége sem nőtt ilyen mértékben. Persze vannak kirívó sikerek, mint a 2 millió dollárból készült Rocket League.

És azt se felejtsük el, hogy ha egy kiadó már belerakott egy projektbe 10-20-30 millió dollárt, elindult a fejlesztés, akkor nem fogja csak úgy leállítani, benyelni a veszteséget, mintha mi sem történt volna, meg akarja jelentetni a játékot, és profitálni akar belőle. Hiszen a kiadók pénzből élnek, befektetőknek, részvényeseknek felelnek, és ha valaki rossz döntést hoz, könnyen munkahelyek százai, ezrei kerülhetnek veszélybe egy Ubisoftnál, EA-nél, vagy Activisionnél.

Persze lehet háborogni, ha valami nagyon nem jó, akkor fel kell emelni a hangunkat, és el kell mondanunk a véleményünket, ugyanakkor látni kell a másik oldalt is, hogy nem aprópénzekről van szó, nem lehet lelőni egy projektet csak úgy féltávnál, mert valami nem olyan, mint kellene lennie, vagy épp eltolni még 2-3-4 évvel egy játékot, hogy aztán újabb dollár tízmilliók beleölése után se legyen kielégítő a végeredmény.

Játékosként mindig azt a tanácsot adom, ha valaki vásárlással kapcsolatos kérdéssel keres meg, hogy várd meg a teszteket, nézz róla gameplay videót, kérdezz rá olyannál, akinek tudod, hogy hasonló az ízlése. És ha ezek után sem vagy biztos abban, hogy a játék neked szól, akkor ne vedd meg. De az semmiképp sem megoldás, ha minden olyan játékot és kiadót savazunk a fórumokon, akikről úgy gondoljuk, hogy pénzéhesek, és szemetek, miközben igazából nincs rálátásunk a pénzügyekre.

  • Morekek

    Jó nagy egy hülyeség, az már biztos. A jó játék eladja magát, a fost meg marketinggel kell tupírozni. Ennyi. Ez mindig is így volt. TV-ben, akárhol azt kell reklámozni, ami fos. (Magyar viszonylatban.)

    Konzolon meg legyen 40 ezer egy játék, azt is megveszik. Max. 10k-ért megveszed használtba.

  • Hanem

    A cikkben el lett felejtve, hogy a digitális kiadások lassan megelőzik a fizikai kiadások számát, tehát felszabadul sok-sok dollár…
    A másik pedig az, hogy az “örüljünk neki” hozzáállás még jó eredményt nem hozott soha. Mi történne az autóiparban, ha működésképtelenül érkeznének az autók, de megígérnék nekünk, hogy majd küldenek postán néhány csavart és azzal majd menni fog? Ha a hátsó üléseket külön kéne megvenni egy luxus mercihez? Mert ez történik a játékiparban…

    • A digitális eladások nem lettek elfelejtve, pusztán nem találtam hiteles adatot arra, hogy a digitális eladások egész konkrétan hogy működnek. Így maradt a lemezes, ami konzolon még most is az eladások döntő hányadát jelenti.

      • Hanem

        Világos, viszont azért a piac közel felét lefedő kereskedést érdemes lett volna megemlíteni, akár a “nem tudjuk” szókapcsolattal együtt.
        A PC piac viszont a teljes piac döntő hányada, még a mobilpiaccal együtt is.

        • Valóban, teljesen igazad van, említeni kellett volna, ezt mindenképp pótolom a mai nap folyamán.

          A PC piac nagy, de nem az AAA játékok esetében. Általánosságban egy AAA játék teljes eladásának 5-10%-át realizálják PC-n. Néha ez a szám magasabb, néha alacsonyabb. Mindig vannak kivételek.

          A PC piac free to playben, indie-ben és MMORPG-ben borzalmasan erős, AAA játékokban a konzolok megeszik reggelire.