Video Games
0 hozzászólás

Gran Turismo Sport játékteszt

szerző : dátum : november 7.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Az elmúlt napokban, hetekben nyakig merültünk a Gran Tursimo világában, hogy pontos képet adjunk arról, milyen is a sorozat legfrissebb inkarnációja. Az eredmény egy kattintásnyira.

Az újságírók mind hülyék! Ha egy videojáték sorozat csak biztonságit játszik és mindig ugyanazt hozza: az a baj. Ha elrugaszkodik a megszokottól: az a baj. Amolyan van vagy nincs rajta sapka alapon mindig találnak kötözködni valót. Persze annál könnyebb mindez, minél ismertebb a tesztalany, hisz a hírnév egyben átok is, mivel nagyobb a figyelem. Ami pedig szem előtt van, arról mindenkinek van véleménye. Nos, az imént vázolthoz hasonló most a helyzet a Gran Turismo legfrissebb részével is.

Most egy olyan blokknak illene következnie, ahol felsorolom a széria érdemeit, mesélek az előéletéről és úgy általában elmerülök a nosztalgia hullámain, hogy milyen jó is volt ez anno és mennyi mindent adott a gamer társadalomnak és a műfajnak. Ugorjunk, hisz a Gran Turismo nevet mindenki ismeri PlayStationön innen és túl. A széria még az első kis szürke masinán alapozta meg a alaposan hírnevét és olyat mutatott, amilyet egészen odáig nem láttunk. Az addig megszokott árkád autós játékok özönével szembe menve egy fél-profi szimulátort hozott el a konzolok világába, megfejelve olyan mennyiségű és minőségű tartalommal, ami láttán mindenki elégedetten csettintett. A Sony platformjának közismerten nincs kabala figurája, de a GT tisztán benne van abban az 5-10 címben, ami erre esélyes lehetne teljesen megérdemelten.

Persze ahogy az lenni szokott, minden jónak egyszer leáldozik, ez a Gran Turismo életében nagyjából a PS3 korszakban érkezett el. Ne pedzegessük a múltat, de a sorozat már nem igazán tudott megújulni, a mennyiség fontosabb lett, mint a minőség, amit a játékosok nem igazán toleráltak, legendás cím ide vagy oda. Persze az eladások még a legutóbbi résznél is szépen alakultak (egy frissen felfuttatni készülő franchise bizonyára még most is megirigyelné), de ahhoz mérten, hogy mennyi pénz lett a fejlesztésbe ölve, valamint a korábbi eredményekhez mérten egyértelműen inkább csalódás. Talán a készítő Polyphony Digitalnak is kellett ez a pofon, mert ők – élükön Kazunori Yamauchival – eddigre már a hetedik mennyországban érezték magukat és talán azt képzelték hogy akkor is minden rendben lenne, ha egy selyemszalaggal átkötött ürülékkel teli dobozt nyújtanak a játékosok felé.

Nem csoda, hogy a széria kicsit kispadra került. A fejlesztők sebeiket nyalogatva visszahúzódtak a kuckójukba, a Sony pedig kínos mosollyal az arcán, kezét tördelve mindig elfordult, ha bárki is a folytatás felől érdeklődött. A japánok más címekre helyezték a hangsúlyt, nem a GT volt már a szerencsehozó malac, amit bármelyik E3-on elő lehetett rángatni hogy betömjék a rajongók száját, kicsit mindenki el is feledte az autós szériát.

Persze azonban túlságosan is jól cseng a Gran Turismo név ahhoz, hogy teljesen feledésbe merüljön és némi fiaskó után a kukában landoljon. Annak rendje és módja szerint PS4-en is ismét előkerült, két éve jelentették be az új rész érkeztét, de nem az E3-on, hanem a Paris Games Weeken (mintha a japán anyacég is kicsit kevesebb bizalommal állt volna a dologhoz). Az érdeklődés persze a rossz emlékek ellenére is felélénkült.

Na és van élet a halál után? Vágjunk a közepébe: van! Persze a dolog nem ilyen egyszerű. A játék kezdettől fogva úgy lett prezentálva, hogy az online felé fog eltolódni. A Sony már 2008 óta tolja a GT Academy nevű pilótanevelő programját (a Nissannal karöltve), ami esélyt ad a legjobb fotelharcosoknak, hogy a valódi versenypályákon is megmérettessék magukat. Nem csoda tehát, hogy a játékot leginkább eSportként szerették volna prezentálni, és ehhez az FIA-t (a Forma 1-et is felügyelő Nemzetközi Automobil Szövetség) is sikerült bevonniuk. Mindez így leírva úgy tűnik, hogy tök logikusan felépített, kerek egész. De….

Ki kell mondanom mindjárt így a kritika elején, hogy a GT Sport legnagyobb hibája pont ez, vagyis a single player tartalmak mellőzése. Most nyilván zúdulnak a fejemre a szitkok, hiszen van ilyen rész a játékban, ám mégsem úgy. Sok ismerőssel, munkatárssal dumáltunk a dologról és többen azt kérdezték, minek is kell egy klasszikus kampány egy autós játékba. Hiszen autó van, pálya van, menni lehet, mi kell még? Nos azért, mert a széria erről is híres.

Az első résztől kezdve úgy volt szeparálva a gameplay, hogy volt egy arcade részleg azoknak, akik csak akarnak egy jót száguldozni és a mélyebb GT mode, ahol komoly karriert kellett befutni. Ez most is megvan, sőt az utóbbihoz fűződő driving school is, ahol lényegében az alap dolgokban kell bizonyítanunk (elindulás, megállás, kanyarvétel, stb.), hogy megkapjuk a virtuális vezetői engedélyünket. Ami hiányzik, vagy pontosabban átalakult, az az ezt követő rész. Nincsenek tehát külön ligák ilyen-olyan autóknak (első kerekes, kis teljesítményű, csak európai, stb.), hanem van egy szépen kidolgozott challenge mód, amiben egyre nehezedő feladatok vannak (gyakorlatilag a driving school ötletét tovább víve), ezután pedig az egyes pályákon is külön bizonyíthatunk szépen egyesével.

Szó se róla, ez is hatalmas mennyiség, nekem 33 órámba telt “végigszaladni” rajta, úgy hogy az arany minősítéssel nem foglalkoztam mindenhol (tehát még maradt miért visszanézni) de ennek ellenére is kevésnek érzem, hisz anno a GT mode-dal hónapokig elszórakozhatott a játékos és volt egy külön hangulata a dolognak. Emlékszem mekkora ügy volt a második rész esetében, amikor csak 98.2%-ig lehetett elvinni a játékot (a pletykák szerint az utolsó pillanatban kimaradt dragster versenyek miatt hibásan kalkuláltak a készítők a teljes végigjátszás ügyében).

Kicsit érthetetlen a dolog, hiszen “nem lett volna nagy befektetés” mindezt megoldani (szigorúan idézőjelben, mert viszonylagos megállapítás). A kontent megvan, csupán egy menürendszert kellett volna felállítani (megrajzolni) és pár cél idővel megfejelni. A helyette lévő challange-ek is nagyon élvezetesek, de nagyon érződik, hogy mindez már nem a főműsor, hanem inkább egy előkészítés, gyakorlás, betanítás az online versenyekre. A gond viszont az, hogy nem akar mindenki feltétlenül multit játszani, hisz annak megvannak a maga sajátosságai. No de erről picit később.

Mi a helyzet az egyéb tartalmakkal? Ezen a téren is meg lett húzva a nadrágszíj, de ez nem feltétlenül baj. Autóból most 177 van, de ez is bőven több mint elég. Az már inkább fura, hogy lépten-nyomon nyeri őket az ember. Ha valaki elkezdi játszani a kampányt, szinte hullanak az égből a jutalom autók. Pénzt is nyerünk, de amíg végig nem jut valaki a single kontenten, szinte nem is érdemes vásárolni. Már csak azért sem, mert akadnak duplázódások. Viszont az ajándék autót el se lehet adni, hanem csak kitörölni a garázsból. Ez azért némileg furcsa, az meg pláne, hogy ugyanazt az autót többször is meg tudjuk venni. Oké, lehet valaki másképp szeretné felcicomázni és ezért kell kettő, de minimum rákérdezhetne (pl. a mileage pontokból vásároltat ugyanis szintén nem lehet eladni). Ami viszont érdekes, hogy lehet kölcsönözni. Gyakorlatban ez úgy megy hogy leszerződhetünk egy gyártóval, minek kapcsán a cég hivatásos tesztversenyzőjévé válhatunk és kapunk egy autót. Ez azért jó dolog.

Visszatérve a mennyiségre: az előző részek 1000+-os választéka már gyakorlatilag amúgy is kezelhetetlen volt. Továbbá valljuk be, hogy minek a sok töltelék kocsi (pl. alsó kategóriás Suzukik minden egyes típusa), amikor úgyis mindenki ugyanazzal a kb. száz menőbb sportautóval fogja tolni az esetek nagy részében, s maximum poénból ül be a többibe (vagy akkor sem). Ez is volt egyrészt, ami a GT bukásához vezetett (ha lehet így fogalmazni), hiszen a kis kocsik nem is voltak annyira kidolgozva már az utolsó részekben, s sok játékos pont emiatt érezte azt, hogy egy félkész játékot kapott a kezébe.

Itt nincs ilyen gond, hiszen a autók aprólékosan kidolgozottak és gyönyörűek egytől egyig. Ha már itt tartunk, a visszajátszásokról is szót kell ejteni, hiszen ebben a műfajban a GT gyakorlatilag etalont állított fel, amelyet sok más autós játéknak még most sem sikerült megugrani. Ez a hagyomány tovább folytatódik, hiszen most is már-már valósnak hitt képek peregnek a képernyőn a versenyek után. A szinte ebből kinőtt photo mode is nagy hangsúlyt kapott, pusztán ilyen, csak állóképek kattintgatására alkalmas helyszínből 10 gigányit lehet letölteni a játék mellé, aki netán arra adja a fejét, hogy szép autókat akar lekapni szép környezetben (érdekesség, hogy magyar helyszínek is vannak).

Pályákból is kevesebb van és bevallom elsőre fájdalmas volt a felismerés, hogy a régi jól megszokott GT-s lokációk (Autumn Ring, El Capitan, Seattle…) hiányoznak. Licencelt aszfaltcsíkból sincs minden ami volt (pl. hiányzik Spa, Laguna Seca, Le mans Monaco, ….). Ami van: Brands Hatch, Interlagos, Nürburgring, Bathurst, Suzuka – és ezek nagyon jók. Az új fantasy pályák első látásra nekem nagyon sablonosak voltak (másodikra is) – szinte ugyanazok a pályaelemek köszönnek vissza (F1-es példával élve, mint a Tilke tervezéseknél): pl. buszmegálló jellegű lassítók, lassú, nagy ívű, esetleg befelé élesedő kanyarok). Azonban mindez nem nagy gond, mert egyrészt nem összecsapott munkáról van szó itt sem, és ami van, az azért élvezetes, meg mindenképp kihívás, s ha nem is feltétlenül szimpatikus elsőre, azért megkedveli az ember egy idő után. Ami nincs, az már egy fogósabb kérdés, de mivel a Polyphony és a Sony az online miatt valószínűleg hosszabb távra rendezkedett be, előfordulhat hogy fognak kiadni új pályákat, amik közt remélhetőleg egy-két nagy hiányzó is újra felbukkan (persze azt ne feledjük, hogy erre vonatkozólag semmilyen hivatalos ígéret nem hangzott el eddig).

Ennyi “felvezetés” után talán vegyük elő a játék  fő fókuszát, az online móduszt is egy kicsit. Bevallom, nekem nem a szívem csücske a műfaj, jobb szeretek offline játszani (s vagyunk még ezzel így egy páran). Ennek ellenére persze a játék része és én is szívesen kipróbálom. Az ember kedve viszont ott megy el, amikor egy barom ágyúgolyóként vágódik a mezőnybe és tönkreteszi mások szórakozását. Ezt a GT Sportban több szinten próbálták orvosolni. Egyrészt úgy indul az egész online módusz, hogy végig(!) kell nézni két videót, amely a versenyzői etikáról szól. Ezután oklevelet is kapunk, ám ez nem jelenti azt, hogy mindenki be is fogja tartani az elhangzottakat. Éppen ezért a játék figyeli azt, ki hogyan versenyez és a szerint kap büntető pontokat, továbbá sorolódik be más és más osztályba. A legkomolyabb eseteket eleve kiszűri a játék (valaki 200-zal közelít a mezőny másik tagjai felé) és egyből szellemautóvá változtatja, hogy ne tudjon kárt okozni. A gond az, hogy ha viszont mégis ütközésre kerül a sor, akkor mindkét fél kap levonást, akár bűnös, akár ártatlan. Ez pedig eléggé el tudja venni az ember kedvét. megoldás az lehet, hogy az ember szabályosan játszik, nem az eredményre fókuszálva, s amikor feljebb lépett a sportmanship ratingben, akkor már valószínűleg lehet rendesebben versenyezni, hiszen nem gyökerekkel lesz összezárva, viszont ilyenkor is történhetnek balesetek, s kezdődik a dolog elölről.

A Sport mode-ba (mert így hívják) belépve nem ugorhatunk egyből fejest csak úgy az egészbe. Vannak az előre konfigolt versenyek, ahol három nehézség van, amelyek esetében ki van írva a következő verseny időpontja (negyed óránál, húsz percnél többet nem kell várni az indulásig). Ez részben jó is, hiszen a fennmaradó időt kvalifikálással és/vagy gyakorlással lehet tölteni. Viszont valamilyen szinten mindenképp bekorlátoz, pláne hogy a lokációk is adva vannak, tetszik vagy sem alapon. Ha a kedvenc pályámon szeretnék egy gyors netes multit tolni, akkor bizony meg kell várnom, míg szembejön és ez frusztráló lehet. Szerencsére lehet külön lobbykat indítani és böngészni, így már gyakorlatilag teljesen szabadkezet kapunk. Ezenkívül különféle bajnokságokban is indulhatunk (itt jön be a képbe az FIA licensz is) de ezek a tesztelés idején még nem voltak elérhetőek.

Apropó! Fontos tudni, hogy a játék, gyakorlatilag folyamatos net kapcsolatot igényel. Ennek hiányában jobbára az arcade móddal szórakozhatunk (tehát a challenge-ekkel és a driving schoollal sem), továbbá nem ment progresst. Ez mindenképp egy óriási pofon, nekem akadt is problémám belőle, mert pont menet közben szakadt meg a kapcsolat az online szerverekkel, mikor nagy nehezen, remegő kezekkel tettem le a kontrollert az egyik nürburgringi challenge után, ami kb. ötvenedik próbálkozásra sikerült. Ezt követően két órán keresztül nem mertem kikapcsolni a gépet, nehogy elvesszen a progress, mire a kapcsolat méltóztatott helyreállni. Mindez (always online) tehát továbbra sem jó, de úgy tűnik szép lassan le akarják nyomni az emberek torkán ezt a feature-t.

Ha meg már hibák, nézzük mi van még. Szerencsére semmi komoly, inkább csak bosszantóak. Például kisebb UI gondok. Az egyes elért eredmények nem igazán jól frissülnek és néha még nem látjuk a frissen elért eredményünket a listákon. Ennél eggyel rosszabb, hogy vannak eredmények, amik beragadnak és egy másik feladatnál jelennek meg, esetleg keveredve az ottani eredményekkel. Furcsa azonban, hogy ezek nem kerültek eddig javításra, hiszen már hetek óta megjelent a játék, s ezt megelőzte egy hosszú beta időszak is – lett volna idő foglalkozni vele.

Az már inkább tervezési hiányosság, hogy a challengekben az ellenfelek eredményeit csak a kinti menüben látjuk. Így ha egy barátunk rekordját akarjuk megdönteni, előbb ki kell lépnünk a korábbi menübe és csak ott látjuk, hogy sikerült-e. Ez azért is gond, mert a játék nagyon sokat tölt. Nyilván mikor már megtörtént, akkor egy újraindítás pillanatok alatt megvan, ahogy az elvárható egy rontás, vagy gyengébb eredmény esetén, de azért nem árt ha van mellettünk egy kis olvasnivaló vagy valami, amivel le tudjuk kötni a figyelmünket erre az időre. Persze meg is jegyezhetjük a feladat kezdése előtt ezeket a rekordokat, de hát 2017-et írunk nemde? Talán nem lenne nagy elvárás kiírni egy olyan játéktól, amely online-ra és közösségre épít. S ha már erről beszélünk, lehetne olyan opció is, hogy szólna a játék, ha megdöntötték a rekordjaidat. Hiába no, ismét csak arra lehet visszakanyarodni, hogy itt a single részlegre nem került akkora hangsúly.

A menü amúgy is egy icipicit átláthatatlan. Gyakorlott GT veteránoknak is keresni kell, mi hol van. Cserébe kapunk szép videókat a játékból (hiszen minden menüpont a képernyő szélére lett száműzve), továbbá érdekességeket a nagyvilágból egyfajta történelmi visszaemlékezést gyanánt (nem csak autós vonatkozásban, például Björk debütáló albumáról is érkezett infó).

Egy fokkal bosszantóbb, hogy az állandó GT betegség a mostani epizódban is jelen van. Vagyis ha szalagkorlátnak, vagy falnak ütközünk, akkor mindegy milyen szögben vagy sebességgel érkezünk, az autó a korlát felé fog fordulni a fizikát meghazudtolva. Persze a megoldás adott: nem kell ütközni. A másik dolog, hogy az AI egyértelműen csal. Persze most sokan somolyognak az bajszuk alatt, hiszen hogyan is lehetne elvárható egy autós játékban más, ha mindenhol megvan ez valamilyen szinten. A dolog már az első versenyen tetten érhető arcade módban a sima ovál pályán. Mindenkit simán utolérünk, aztán amikor lehagyjuk az elsőt, elkezd tapadni ránk. Ha véletlenül visszaelőz, akkor nem megy el és egy lekörözöttet sem bír megelőzni. De ha megint elmegyünk neki, akkor ismét megint tapad. A legmeglepőbb viszont az volt, mikor az egyik challengben az AI-t előztem 2-3 km/h sebességkülönbséggel egy hosszú egyenesben és a fékpont előtt, mikor már majdnem elmentem mellette, hirtelen az AI autója előrébb teleportált egy 10 métert (köszi, akkor mégsem előzök).

Miért éri meg mégis a GT Sporttal játszani? Mert gyönyörű, maximálisan élvezhető és van benne kihívás. Technikailag nagyon kevés dologba (szinte semmibe) lehet belekötni. Első osztályú a látvány és a hangulat, igazi autós játék, amely a stílus szerelmeseinek készült. Talán a dinamikusan változó napszakok és időjárás ami hiányzik, de ez technikai okok miatt lett feláldozva. Így is vannak nappali és éjszakai futamok, de menet közbeni változásra ezúttal nem számíthatunk, ahogy esőre sem (de vizes pálya azért akad). Reális, valós fizikára alapuló törések sincsenek, ez továbbra is kimarad. Viszont egy ködös Nordschleife utáni versenyről felállni, vagy látni, ahogy elhúz egy repülő a pálya felett és árnyékot vet az aszfaltra – ezek mind leírhatatlan élmények. Még a kisebb hibákat is megbocsátja az ember, vagy az olyan szubjektív dolgokat, hogy a hangvétel kicsit művészieskedőbbre lett véve a kezdetek óta (nekem sokkal jobban bejött az első részek, rockosabb, pörgősebb felfogása).

Mindent összevetve talán a single player “kiherélése” lehet a legnagyobb szívfájdalom, de persze ez csak egyes hülye újságírónak juthat eszébe egy online fókuszú játéknál (vagy ha megnézzük a nemzetközi fogadtatást, nem csak sajtó oldalon, lehet másnak is?). Egy dolog hogy a készítő mit kommunikál, a másik része, hogy mik az elvárások. A Gran Turismo sorozat kicsit saját csapdájába esett – rengeteg autó és pálya volt az előző részekben, valamint nagyon mély kampány és most csodálkozik, hogy felhánytorgatják neki, hogy most nincs, vagy csak kevesebb. Egyértelműen változott a fókusz, de talán minimális ráfordítással kiszolgálható lett volna a most elégedetlen réteg is. A minimum ami megállapítható: megosztó a fogadtatás. Van akinek elég lesz ami van, és van akinek nem. Utóbbiaknak remény lehet, hogy hátha érkeznek még bővítések a jövőben. Én a Polyphony helyében viszont villámgyorsan összeraknék egy kampány módot, akár customizálható jelleggel és máris ki lenne húzva a méregfoga a legnagyobb kritikának.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

- gyönyörű grafika
- valódi versenyélmény
- FIA támogatottság

Negatív

- a single mód megkurtítása
- szokásos GT betegségek
- always online

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
10

 
Hangok/zene
8.0

 
Irányítás
9.0

 
Játékélmény
8.0

Összes pontszám
8.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt