Video Games
0 hozzászólás

Knack II játékteszt

szerző : dátum : 2017. október 7.
 

Sikerült-e az előd által összehozott csorbát kiköszörülni? A rövid válasz igen. Viszont a második rész akkor immár egy jó játék? Erre kerestük a választ.

A Knack első részének sikerült a hírhedt státusz kivívnia magának. Pedig annyira talán nem is volt rossz, inkább csak rosszkor volt rossz helyen. A PS4 platform egyik nyitó címeként nagyok voltak az elvárások, s azoket nem is sikerült megugrani. Ha visszaemlékszünk, a konzol mellé érkező játékok egyike sem volt nagy durranás. Hogy a Knack köré kerekedett hype-ot végül is eme hiány, vagy maga a Sony gerjesztette-e inkább azzal, hogy az új gép képességeit próbálta vele promózni, azt nehéz megmondani. Egy azonban biztos: nem tett jót neki egyik sem.

Nyitó címet gyártani eleve szívás. A fejlesztők ilyenkor még nem ismerik jól a hardvert, sőt lehet olyan későn kapják csak meg a végleges specifikációt, amikor már lehetetlen a játék alapjain módosítani. A konzol megjelenési napja pedig kőbe vésett határidő, amitől eltérni nem lehet – így a kapkodás sem segít. Persze szó sincs mosdatásról, ha ezektől elvonatkoztatunk, akkor sem lehetne a Knack első részét klasszikusként emlegetni – csúnyán megbukott a játék mind a kritikusoknál, mind a játékosoknál. Mindezzel viszont csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ha a játék máskor és kevesebb reflektorfénytől övezve jelenik meg, akkor talán nem is lett volna ekkora hiszti miatta.

A kudarc ellenére a franchise kapott egy új esélyt. Nem csoda, hisz Mark Cerny jutalomjátékáról van szó. Ő az az úriember, aki a PS4 és nem mellesleg a PS Vita fő tervezője. Emellett talán kevésbé ismert tény, de immár kb. húsz esztendeje rengeteg sonys játékon dolgozott külsősként, olyan first party stúdióknak besegítve mint a Naughty Dog, az Insomniac, a Guerilla Games vagy éppen a Santa Monica Studio. A kapcsolat tehát mondhatni elég jó a japánokkal (is), éppen ezért talán érthető, hogy a Knack nem tűnt el a süllyesztőben.

A készítők és a kiadó igyekeztek mindenben javítani a folytatásra. Ennek egyik alap lépése volt a játék árazása. Az előd AAA-s árcímkéje helyett ezt egy sokkal barátságosabb, 40 dolláros sávban indították, kivédve ezzel az egyik legnagyobb támadási felületet. Sokan ugyanis csak egy-egy nagyobb leárazáskor találkoztak az első résszel és konstatálták, hogy ennyiért tulajdonképpen nem is olyan rossz az amit kaptak.

A grafika és a megjelenés is sokat csiszolódott. Persze nem unchartedi magasságokról beszélünk, hiszen a stílus továbbra is ugyanaz a gyerekes, kissé rajzfilmes mint korábban. Azonban akár az effekteket, akár a művészi irányt, vagy csak a helyszíneket nézzük, sokkal kedvezőbb a kép (szó szerint). Egyszerűen jó a képernyőre nézni, s ezúttal a frame-rate-tel sem lesz gondunk. Alap PS4-en garantált a 30 FPS, Pro-n pedig választhatunk a 60 FPS, vagy a 4K-s mód közt és persze a HDR is támogatva van. Hazudnék azonban, ha azt állítanám, hogy mindezektől sokat kéne várni, annyira nincs nagy differencia, hogy melyik masinán játsszuk, viszont mindenképp dicséretes, hogy gondoltak a továbbfejlesztett gépek tulajdonosaira.

A játék alap mechanikája maradt a régi, hol kisebb, hol nagyobb Knack-et irányíthatunk, annak megfelelően, ahogy a történet és a pályák megkívánják. A harcrendszer maradt ugyanaz, habár némileg komplexebbé vált. Vannak újabb kütyük, amelyek alkatrészeit gyűjtögethetjük, mielőtt használatba helyeznénk őket, de az alap továbbra is, hogy a kristályokból nyerhetünk energiát az extrák használatához. Új elemként jelennek meg a néhol feltűnő, egyszerű portálok (persze ezek csak lokálisan, egy-egy adott fejtörőhöz kapcsolódva jelennek meg), valamint a quick-time eventek. Utóbbi kapcsán nem kell megijedni, nem vitték túlzásba a dolgot és legalább még konzekvens is; olyan gombokat kell lenyomnunk ilyenkor, amiket amúgy is kellene a kalandban. Így amíg a látványosabb átvezetőket bambuljuk, közben a QTE-ek révén még gyakorlunk is, nem ritka, hogy a játék pont így tanít meg egy új fogást.

Az már talán ennyiből is látszik, hogy a Knack II sokkal jobb lett, mint az elődje. De hogy mondhatjuk-e hogy jó játék, az már más tészta. Ha nagyon egyszerűen akarunk felelni, akkor a válasz nem, de igazságtalan lenne ezt így kijelenteni. Csakúgy mint az elődnél, a célközönség itt is inkább a fiatalabb réteg. Nem várhatunk tehát túl mély történetet. Azonban BAFTA díjas író ide vagy oda (a sztorit God of War is szériát jegyző Marianne Krawczyk írta), bizony a történések nem sokkal izgalmasabbak, mint az elődben. Nem csak az a gond, hogy már az alapok is elég klisések (zombi mutáns robot hadsereg feltámadása), de a dialógusok is kínosak, még a fiatalabb korosztályt tekintve is. Arról nem is beszélve, hogy a buzdítónak szánt szövegek harc közben, mely a pálya széléről érkeznek a semmittevő társainktól inkább idegesítőek. (“C’mon Knack, just a few more!” – Anyád!)

Hiába egy-egy jó fejtörő, az alap pályadesign továbbra is rém egyszerű és kiszámítható, a harc pedig hosszútávon unalmas és helyenként idegölő. Az egész játék kissé önismétlő és nem annyira ösztönöz a játékra, nem játszatja magát. Ezen talán segíthet, ha kisebb dózisokban toljuk. Arra viszont nincs mentség, hogy a fix kameranézet néha nagyon megöli a bulit. Egész egyszerűen néha pont emiatt nehéz átlátni a térbeli elhelyezését egy-egy platformnak és bizony beletelik pár próbálkozásba, míg egy rém egyszerű ugrálós részen átverekedjük magunkat.

Szülőknek jó hír, hogy van co-op mód, így együtt játszhatunk a gyerkőccel, vagy csak bekapcsolódva átsegíthetjük a nehezebb részeken. Rossz viszont, hogy lesz pár olyan téma, ami hosszabb beszélgetéseket eredményez majd. Mint például az egyik emberlakta falu lemészárlása, ahol jól látható holttestek maradnak, valamint a korábbiakkal ellentétben akad egy olyan pálya, ahol emberi ellenfeleink is akadnak (az első részben csak robotok és goblinok ellen küzdöttünk).

A játék hossza korrektnek mondható, hozza ugyanazt, mint az első rész – alapvetően 10-12 órán át tart majd a 15 fejezeten átverekedni magunkat. Persze aki lassabban halad és szeret gyűjtögetni, felfedezni, az nyugodtan hozzászámolhat még ehhez. A végeredmény mindent összegezve egy kellemes szórakozás, de sajnos semmi igazán különleges. Ha egy gonosz hasonlattal élhetek, kicsit olyan, mint újra találkozni a kiskorú unokaöcséddel, aki még mindig  ugyanolyan idegesítő mint korábban, de azért már lehet pár dologról értelmesen beszélgetni vele.

Végigjátszás közben volt egy megmagyarázhatatlan deja vu érzésem. Semmi konkrétum, de mintha időutazásban vettem volna részt. A játék hangulata, megoldásai alapján, mintha egy régi címmel játszottam volna. Van egy olyan érzésem, hogy a Knack II (de talán az egy is) PS2-n sokkal menőbb lehetett volna. Ez azonban manapság már talán kicsit kevés és egy ilyen gondolat nem feltétlenül fogható fel bóknak. Mark Cerny érdemeit elvitatni nem lehet, mind hardware, mint software téren maradandó dolgokat tett le az asztalra, ámde hiába kiváló szakember (lásd fenti referenciák) attól még nem biztos hogy jó game director. Talán az ő sorsa az, hogy folyamatosan másokat segítsen és az ő munkájukat tökéletesre csiszolja, ehhez van igazán tehetsége. Kíváncsian várjuk, lesz-e harmadik rész.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

- szórakoztató kaland
- látványos fejlődés
- co-op mód
- új játékelemek

Negatív

- sokkal nem lett jobb
- a fix kameranézet néha idegesítő
- monoton harc
- ügyefogyott karakterek és sztori

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
8.0

 
Hangok/zene
8.0

 
Irányítás
6.0

 
Játékélmény
7.0

Összes pontszám
7.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt