Video Games
0 hozzászólás

Matterfall játékteszt

szerző : dátum : szeptember 1.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Nem riadsz vissza a kihívásoktól? Kedvenc korszakod a kilencvenes évek? Nagyra értékeled az elvont vizuális stílust? Ez a lövölde akkor pontosan neked szól!

A Housemarque neve valószínűleg csak a videojátékok legvérmesebb rajongóinak ismerős, akik nem szégyellnek, sőt kifejezetten szeretnek a kulisszák mögé is belesni. Pedig egy veterán csapatról van szó, akiknek játékait sokkal többen ismerik, urambocsá’ szeretik, mint azt elsőre gondolnák. Ha például azt mondom Resogun, egyből sokan felkapják a fejüket. PS4-en sokáig ez az indie shooter volt a legnépszerűbb játék az első időkben, s nem is érdemtelenül.

A finn legénység azonban sokkal régebb óta ott van már a szeren, még a kilencvenes évek derekán kezdtek Amigán, igaz akkor még két külön csapatként. Azóta szinte minden létező platformon letették a névjegyüket, de talán a PlayStation család konzoljain leltek igazán otthonra az utóbbi években. A Stardust sorozat még a Commodore imént említett 16 bites számítógépén indult világhódító útjára, de a PS3 és PS Vita tulajoknak is ismerős lehet a modern kori feldolgozás. Levonható tehát a tanulság, hogy a srácok elég régóta ott vannak a köztudatban, s ha sokak számára láthatatlanok is maradtak, több generációnak szállítottak igazi videojátékos élményeket.

Miután rendbe tettük az “ismeretlen ismerős” kérdését, térjünk át arra, hogy milyen játék is a Matterfall. Természetesen(?) shooter – merthogy ebben a legjobbak a készítők. Ez azonban nem olyan szabadon szárnyaló fajta, mint a fent említett nagy sikerek, hanem kissé földhözragadtabb. Ez alatt azonban nem vaskalaposságot kell érteni (de ezt a fejlesztők korábbi munkáinak fényében remélhetőleg nem is gondolta senki), hanem hogy egy oldalnézetes, platform elemekkel megbolondított lövöldébe csöppenünk.

A sztori hallatán nem fog Hollywood kopogtatni a jogokért, talán nem véletlen, hogy az introban egy perc alatt, pár összetett mondatban le is rendezik a dolgot (de ugye anno a Doomot sem a története miatt szerettük). A távoli jövőben járunk, ahol egy idegen, vörös anyagot fedez fel az emberiség, amelyet elkezdenek aktívan használni és különféle harcászati célokra alkalmazni. Elszabadul pár titkos föld alatti bázison fejlesztett robot és már kész is a baj. Csakis Avalon Darrow, a feje búbjáig páncélba bújtatott zsoldos hölgy mentheti meg a világot – természetesen őt fogjuk irányítani.

A szakma szereti “twin-stick” játékoknak csúfolni az efféle stuffokat, de igazság szerint hasonló megoldásokkal már hajdanán is találkoztunk. Nekem például elsőre az 1996-os PC-n megjelent Abuse ugrott be, ahol két joy híján a billentyűzettel és az egérrel irányíthattuk a karakterünk miközben 360 fokban lövöldözhettünk. A Matterfallban minderre a két analóg kart használhatjuk, ám senki nem gondolja, hogy a kontroller többi része kihasználatlan maradt.

Nagyon is összetett a játék irányítása, hiszen a standard dolgok mellett rengeteg lehetőségünk van. Gyakran fogjuk használni például a gyors átcsúszást, ha reménytelen helyzetbe kerülünk és mindent elárasztanak a lövedékek, ilyenkor ugyanis pár pillanatra sérthetetlenek leszünk. Persze ez az állapot nem tartós, így jól kell időzíteni, mikor és hol használjuk. Ugyanakkor fegyverünk nem csak pusztításra alkalmas, hanem akár platformokat is aktiválhatunk, sokszor ezek jelentik a továbbjutás kulcsát. Új fegyvereket, powerupokat is találhatunk menet közben, ezek aktíválására három slotunk van, ezekkel kell gazdálkodnunk, hogy melyikeket is szeretnénk használni.

A gombkiosztást megváltoztatni nem tudjuk, de abszolút tanulható a dolog. Az első pálya tulajdonképp egy remekül felépített tutorial. Mire a végére érünk, teljesen képben leszünk mindennel és rájövünk, hogy abszolút logikus az elrendezés, úgy ahogy van. Egyedül az ugrás lóg ki amúgy is, hiszen az R1-re került, de ez csak szintén elsőre, más játékok fényében fura. A legnehezebb mégis az, hogy mindent memorizáljunk. Rengeteg funkció van ugyanis és hiába logikus, ha kicsit letesszük a játékot és csak másnap vesszük elő, akkor bizony kell egy kis bemelegítés, hogy minden helyére kerüljön a fejünkben.

A másik dolog amire szükségünk lesz az nagyon sok türelem. A Matterfall kifejezetten nehéz játék, s ez nemcsak az összetett irányítás számlájára írható, hanem hogy nagyon jó reflexek és helyzetfelismerés szükségeltetik egyes pillanatokban, amikor mindent elborítanak a lövedékek. Összesen három világ kilenc pályáján bizonyíthatunk és minden etapot egy főellenség zár le. Sajnos a ez nem mondható soknak még akkor sem, ha ezeken nem fogunk olyan könnyen végigszaladni.

Sokaknak fognak a stílus más remekei beugrani, beszlélhetünk Turrican, Metroid vagy Contra párhuzamról, de a Matterfall végig a egyediség határain belül marad. Táplálkozik és inspirálódik ugyan másokból/tól, de sohasem válik pofátlan klónná vagy lenyúlássá. A Housemarque-nak rengeteg egyedi ötlete volt, hogy egy saját, új világot alakítsanak ki, de sajnos azt el kell ismerni, hogy ezek is végesek. A játék rövidsége mellett a másik nagy hibája, hogy kissé önismétlővé válik, s mivel nincs meg az a fokú szabadság, mint a Resogunban, vagy a Stardustban (a platform stílus miatt kötöttebb a játékmenet), ezért az újrajátszási faktor is gyengébb – nem érzünk annyira késztetést hogy visszamenjünk.

Pedig a látvány pazar, vizuálisan elképesztő amit a képernyőn látunk. Kicsit a régi scene demók hangulatát hozzák az effektek és a különféle grafikai trükkök. Mindez persze a készítők védjegye, s egyúttal nem tagadhatják és nem is tagadják meg  a múltjukat, hiszen sokan közülük ebből a közegből nőttek ki. A zene pedig csak további “olaj a tűzre”, abszolút hozza a kilencvenes évek Commodore hangulatát, ha lenne ma (aktív) Amiga játékplatform, a Matterfallnak ott lenne a helye.

Érdekes adalék a végére, hogy a cég másik játéka, a Nex Machina mindössze pár hónappal ezelőtt jelent meg és elég nagy sikert aratott. Az ezzel ellentétben saját kiadásban és PC-n is megjelenő shooteren a finn srácok a veterán játékfejlesztő Eugene Jarvis-szal dolgozhattak együtt (Defender, Robotron: 2084, Smash TV). Hogy ez vett-e ki némi szelet a Matterfall vitorlájából azt persze nem tudni, mindenesetre a végeredmény abszolút vállalható és minden hibája ellenére melegen ajánlott mind a műfaj kedvelőinek, mind a vizuálisan elvontabb stílusra fogékony játékosok számára. Legfeljebb pár év múlva nem ezt fogjuk emlegetni, mint a műfaj nagyját, de ez legyen a jövő zenéje.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

-vizuális orgia
-oldskool shooter hangulat

Negatív

-összettett irányítás
-egy idő után repetitív
-kicsit rövidke

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
9.0

 
Hangok/zene
9.0

 
Irányítás
9.0

 
Játékélmény
7.0

Összes pontszám
8.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt