Video Games
0 hozzászólás

Patapon Remastered játékteszt

szerző : dátum : szeptember 21.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Mitől lesz egy felújítás remaster? Mennyit illik a régi nagy sikereken csiszolni, hogy kiérdemelje a jelzőt? Sajnos ezúttal sem tudjuk meg. Pedig szerettük volna, nagyon is…

“Pata-pata-pata-pon, hűde-szareza-mikro-fon”. Az elhangzottak pontos körülményeire már nem emlékszem, de pár (vagyis inkább sok-sok) éve hangzott el a hangmérnökünk szájából az egyik játékfejlesztő stúdióban, ahol akkor dolgoztam. A dologból persze szállóige lett, ám nem csak emiatt kellemes emlék a Patapon.

A PSP még mindig a csúcson volt (már ha lehet ilyet mondani), a Sony pedig a szokásos kísérletező kedvével felvértezve új ötletekkel bombázta a platformra beruházó játékosokat, bízva abban, hogy a kézikonzol terepen is sikerül majd olyannyira maradandót alkotni, mint máshol. A Locoroco mellett ez volt az egyik olyan cím, ami mintha totálisan a kis masinára lett volna kitalálva. Egy ritmusjáték, amely kellőképpen aranyos grafikával van felvértezve és érdekes alapötlete nyomán még csak halovány olyan elvárást sem kelt a játékosban, ami látványos 3D grafikáért és effektorgiáért kiáltana. A Patapon a bűbájos és kellőképpen őrült körítés, valamint a némileg egyedi játékmenete miatt lett sikeres.

Kis egyszemű lényekből álló törzs irányítása hárult ránk, akik folyamatosan menetelnek valahová. Ám világuk tele van különféle ellenfelekkel, akikkel így vagy úgy felveszik a harcot. A mi szerepünk, hogy különféle rigmusokkal (pár gombnyomásból álló parancsok vagy ha úgy tetszik kombók ezek) tereljük őket a helyes irányba. Mindez persze jóval bonyolultabb, hiszen egyre több rigmust kell megjegyeznünk, továbbá a csapatunkat is fejleszthetjük újabb eszközökkel, amiket menet közben találunk, vagy épp mi magunk készíthetünk el. Tehát nem csupán egy ügyességi játékról van szó, hanem komoly szerepet kap menedzselés, stratégia is, egyre nehezedő pályákon.

Mi mehet tehát mellé? Az újrahasznosítás idejét éljük, s a Sony idén már kihozott pár címet, amit a múltból rángatott elő, hogy az akkor megélt sikerekből hátha maradt még valami. Nos most a Patpon volt soron és úgy néz ki sajnos ez is az elődjei sorsára jutott. Magával a játékkal semmi gond nincs, a mai napig egy szuper aranyos és ötletes cím önmagában. A baj a mögé illesztett Remastered szócskával kezdődik.

Merthogy mit is nyújt nekünk ez a “felújítás”? Nagyjából semmit. Na jó, ez így nem igaz, hiszen a grafikát felhúzták 1080p-re, sőt akár 4k-ban is tolhatjuk Pro-n. A gond viszont nem ez. A grafika ugyanis ebben a játékban inkább hangulatos, sem mint látványos. Egy oldalra scrollozó, 2D-s cuccról beszélünk ugyanis, ahol minden (a figurák, terep, stb.) árnyékként jelenik meg (kicsit a Limbohoz hasonlatos világot festve, igaz az később jelent meg). Mindezt nem volt nehéz felskálázni nagyobb felbontásra, nem akarom degradálni a vele kapcsolatos munkát, de nem jelentős tétel.

Viszont a készítők nem is fektettek a kelleténél több munkát az egészbe és ez sajnos több helyen is látszik. Az átvezető videók közül több is maradt a régi, csúnya és pixeles (vagyis a PSP eredeti felbontásában) – ezt sajnos a korábbi “remastereknél” is tapasztalhattuk. A játék menüje pedig kifejezetten bénán néz ki ilyen nagyban, igazán át lehetett volna rajzolni, vagy legalább aktualizálni picit. Arra viszont nincs mentség, hogy annyira igénytelen, olcsó portot kaptunk, hogy a “press any button” felirat például kilóg a képernyőből. A PSP felbontása ugyanis 16:9 közeli, de nem pontosan az. Erre viszont igazán fordíthattak volna egy kis időt. Igényesség ugyebár… A mentési rendszer is marad ugyanaz, vagyis 2017-ben manuális mentéssel és slotokkal való variálással kell mulatnunk az időt, PS4-en. Szerintem ez gáz.

Ha az eddig említett dolgokat félre is tesszük és feltesszük a rózsaszín nosztaligia szemüveget, sajnos akkor is akad kifogásolni való. Az egyik legfőbb gond az irányítással van. Először magamban kerestem a hibát, hiszen sok (tehát semmiképp sem pár) év telt el az eredeti óta, gondoltam berozsdásodtam és kijöttem a gyakorlatból. Az internetet böngészve azonban láttam, hogy másoknak is gondjuk akadt. Egész egyszerűen nem akkor történik minden a képernyőn, amikor szeretnénk, szörnyen lagos az irányítás. Épp csak annyira, hogy zavaró legyen, viszont ez egy ritmusra építő játéknál megöli a bulit.

Sajna a grafika sem olyan magával ragadó így nagyban, mint anno. Szó se róla, nem lett csúnyább, de a nagyobb képen, jobban kijönnek az apróbb hibák, elviselnénk kicsit nagyobb részletességet és úgy általánosságban véve sem ugyanaz a feeling, mint piciben. Ugyanaz a kedves játék köszön vissza előttünk, de ma már talán kicsit kevés mindez. Talán köszönhető ez a indie-k térhódításának is, ma már szinte hetente kijön egy új, egyedi stuff, nem mennek ritkaságszámba az ötletes címek ezen a szinten.

Összegezve továbbra sem értem a Sony taktikáját. Addig oké, hogy előszedik ezeket a régi, szép sikereket. A leporoláson túl azonban illene kicsit több energiáét belefektetni a dologba, legalább úgy, ahogy Wipeout Omega Collection esetében, vagy külsős példaként említhetőek a Day of the Tentacle vagy a Full Throttle felújításai, amelyeknél egyértelműen látszik, hogy mit jelent ez a szó. Őszintén remélem hogy a japán cég felhagy ezekkel az olcsó konverziókkal, mert remasternek ilyen formában nem sok értelme van, pláne nem ilyen áron. A Parappa és a Locoroco után tehát a Patapon Remastered is keserű szájízt hagy maga után, a Sony talán maga is érezve a negatív reakciókat a három játékot összecsomagolva, egy bundle formájában is kihozta őket a mai napon. A Locoroco tesztünket itt, míg a Parappa tesztünket itt tudod elolvasni.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

- bűbájos eredeti
- egyedi játékmenet
- hangulat

Negatív

- lagos irányítás
- remasternek nem nevezhető
- kevésbé állta ki az idő próbáját, a Locoronak jobban áll az öregedés

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
7.0

 
Hangok/zene
8.0

 
Irányítás
4.0

 
Játékélmény
8.0

Összes pontszám
6.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt