Video Games
0 hozzászólás

Uncharted: The Lost Legacy teszt

szerző : dátum : augusztus 18.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Premier előtt teszteltük a legújabb Naughty Dog játékot, ami talán az Uncharted széria hattyúdala is egyben. Van-e élet Nathan Drake után?

A Lost Legacy elkészítésének története legalább olyan kalandosra sikeredett, mint amit a cím ígér. A tavaly tavasszal megjelent Uncharted 4-hez ugyanis egy story DLC-t is beígértek a fejlesztők, de amíg a különféle multiplayer fejlesztésekről pontos roadmapet kaptunk, addig erről sokáig nem igazán érkezett semmi hír.

Egészen az év végi, Anaheimben tartott Sony buliig volt így, ahol végre lerántották a leplet a készülő játékról. Merthogy a kiegészítőből végül az lett, a Naughty Dogos srácok nem bírtak magukkal és nem álltak meg egy 2-3 órás kis kalandnál, mint amilyen anno a The Last of Us mellé érkezett Left Behind volt, hanem egy csaknem teljes értékű spinoffot hoztak össze. Mindezt azok után, hogy szinte mindenki lenyilatkozta addigra a cégtől a 4. rész után, hogy nem terveznek tovább a sorozattal, s noha a jogok a Sony kezében vannak, ők már nem kívánnak többet Uncharted játékot készíteni. Lehet meggondolták magukat? Erre visszatérünk később….

Már csak a téma és a szereplők voltak kérdésesek, de nagyon helyesen Chloe Frazerre esett a választás, akit a széria második és harmadik részéből nagyon is jól ismerünk (hiszen Nathannel való “cicázása” közönségkedvencé tette), a negyedik epizódból viszont (talán érdemtelenül) kimaradt. Így viszont nagyon jól járt, hiszen az új kaland abszolút az ő sztorija, gyakorlatilag róla szól leginkább. Persze a műfaj és a sorozat íratlan szabályai szerint társat is kapott maga mellé, mégpedig a legutóbbi kaland során megismert Nadine Rosst, aki Shoreline vezetőjeként egyszerre tört borsot és segítette a Drake fiúkat. A kettejük alkotta furcsa pár izgalmas felállást ígért, a nagy kérdés azonban végig az volt, hogy mennyire tudnak majd felnőni a feladathoz, hogy átvegyék a stafétát a nagy elődtől. Ugyanis a Naughty Dog legalább abban következetes maradt, hogy Nathan Drake-et végleg nyugdíjazták, s az új történetet abszolút új hősöknek kellett a vállukra venniük.

A sztoriról nem szeretnék sokat elárulni, hiszen a kalandjátékok savát-borsát ez (is) adja, így legyen elég a szükséges minimum. Majdnem hogy mindenféle felvezetés nélkül India egyik polgár-háború sújtotta városába csöppenünk, ahol hőseink egy Asav nevű felkelő vezér meglopására készülnek. A hadúr birtokában van ugyanis egy ereklye, amely utat mutathat az egyik legfőbb hindu istenség, az elefántfejű Ganésa nevével fémjelzett elveszett kincs, a Ganésa Agyarának pontos lelőhelye felé. Hármójuk civódását meséli el tehát a történet, amely ezúttal nem ígér majd olyan nagy fordulatokat, mint az korábban megszokhattuk. A helyszínek tekintetében sem szabad nagy változatosságra számítani, végig ugyanabban a régióban maradunk, ezúttal elmaradnak a nagy utazgatások. Részben ez arra vezethető vissza, hogy ugye nem teljesértékű folytatással állunk szemben, ennek megfelelően icipicit rövidebb is – 8-10 órányi elfoglaltságot jelent átlagosan a Lost Legacy, fejezetből pedig kilencet számolhatunk össze, nem számítva a prológust és a finálét. Persze aki szeret ráérősebben játszani és jobban szétnézni mint én, az rátehet még egy picit – részemről 11 és fél óránál állt meg a számláló.

Az alapok megismerése után rögtön rá is térhetünk a konkrét értékelésre, vagyis hogy hogyan sikerült a Lost Legacy, az Uncharted sorozat méltó folytatása, netán lezárása-e. A válasz egyértelműen az, hogy a rajongónak kötelező beszerezniük. Technikailag semmibe, vagy nagyon kevés dologba lehet belekötni. A grafika gyönyörű és részletes, megkockáztatom, hogy helyenként a negyedik résznél is szebb. Már a felvezetésben is olyan részletekkel találkozunk, mint a hihetetlen aprólékosan kidolgozott piac. Vagy hogy az esti nyomornegyedben történő lopakodás során beláthatunk a házakba, amelyek szintén alaposan kidolgozottak belülről, s bennük élet zajlik, emberek tesznek-vesznek. Az urbánus környezet mellett persze időnk nagy részét zöld övezetekben, vagy barlangokban, elfeledett hindu kegyhelyeken töltjük majd, amik egytől-egyig lélegzetelállítóan festenek, pontosan úgy, mint ahogy azt már korábban megszokhattuk.

Van egy-két egészen speciális helyzet és jelenet (a poént persze nem lőném le), de játéktechnikailag gyakorlatilag ugyanazokat a helyzeteket kapjuk, mint korábban, igazi újdonság nincs. Ugyanúgy lesznek reklámtáblákon való ugrálások, elektromos vezetéken való csúszás az izzók elpukkantásával, hatalmas kötélen való lengedezések, terepjáróval való száguldozás viszonylag nagy területen, rugalmas feladatmegoldással, stb. Gyakorlatilag mondhatjuk, hogy saját magától lop a széria, vagy hogy egyfajta tisztelgés ez a korábbi részek előtt, de az igazság valahol félúton van a kettő közt. Az átlag játékost ugyan nem nagyon érdekli, de fontos megjegyezni, hogy az egész fejlesztésre alig valamivel volt csak több idő, mint egy év, ami borzasztóan kevés, még egy olyan összeszokott brigádnak is, mint a Naughty Dog. Ráadásul a fő műsorszám ott most a The Last of Us – Part II., vagyis a Lost Legacy-t egy kisebb, második csapat rakta össze. Ennek okán várható volt, hogy jelentős lesz az “újrahasznosítás”, de szerencsére sikerült abszolút ízlésesen és minőségi módon megoldani. A kritikusabb lelkületűek ezt viszont hibának is felróhatják, például maga a befejezés is szintén ismerős lesz majd “valahonnan”.

Térjünk át a szereplőkre. Nathan Drake és az a fajta humor, amit ő képvisel egyértelműen hiányoznak, de ezen tegyük túl magunkat. Chloe abszolút hozza a  formáját és izgalmas főszereplő. Jó a dumája, a mimikái, megnyilvánulásai. talán kevésbé szórakoztató, mint Nathan de másképp érdekes és végre kicsit többet megtudunk a hátteréről, múltjáról is. Sok kritikustól lehet olvasni, hogy a két főszereplő közt nincs meg az a kémia, mint ami a korábbi részeket jellemezte (Nathan és Sully, vagy éppen Elena közti kapcsolatokra gondolok). Noha a dologban van valami, a fő gond nem ez. Kezdetben ugyanis nem ismeri még annyira egymást két hölgyemény, ennek megfelelően kicsit távolságtartóbbak, merevebbek egymással, de ez rendéjén is van – mondhatni valószerű. Az idő előrehaladtával egyre közvetlenebbé válnak és a végére már szinte hihető a haverság. Ez azonban főleg Chloénak köszönhető. Ebből már adódik is, hogy a fő gond bizony Nadine-nel van. Hiába volt izgalmas jelenség mellékszereplőként az Uncharted 4-ben, itt végtelenül sótlan és unalmas, jobbára csak egy-egy jobb megnyilvánulása akad. A hátteréről alig tudunk meg valamit, és szinte azt kérdezzük végig magunktól, hogy miért is van ő a képernyőn, mert talán Chloe maga is elboldogult volna. Persze a műfaj íratlan szabályai miatt kellett egy sidekick, de sajnos nincsenek egymással azonos szinten és ez gond – talán ez a játék egyik legfőbb hibája

A játékmechanikáról már volt szó, miszerint nincs nagy újdonság, ám pár apróbb mégiscsak akad. Ott van például a zárak feltörésének lehetősége. Ez egy apróbb türelemjáték, amihez hasonlót más játékokban is láthattunk már (az analóg kart kell körbe mozgatni és az erőteljesebb rezgésnél kitartani), mégis ad valami újat az egészhez. Hosszabb távon persze könnyen idegesítővé is válhatna, de szerencsére nem használták túl a készítők (egy ponton pl. Nadine beveri inkább az ajtón lévő üveget, amíg mi Chloét irányítva azon bénázunk épp, hogy a zárat feltörjük). Szerencsére máshol is tetten érhető a készítők ehhez hasonlatos önkritikája. A negyedik részt sok kritika érte, hogy túlságosan is sok helyen és hiteltelen módon használta a “kerítsünk egy ládát és ugorjunk fel rá” típusú megoldást. Ebben az epizódban kifejezetten kerülik (mindenféle más módokon oldják meg a magaslatokra való feljutást), de egy ponton csak előkerül egy doboz és a szereplők maguk is élcelődésbe kezdenek ennek kapcsán.

A történésekhez nem tesz sokat hozzá, de tudunk fotózni is. Az előző részben szintén volt már ilyen, de ott inkább átvezetőkben kattant el pár felvétel, itt mi magunk készíthetünk képeket Chole mobiljával, igaz csak előre scriptelt pontokon. Kár hogy ebben nem kaptunk kicsit nagyobb kezet, vagy hogy nem real time a felvétel maga (ezt onnan tudom, hogy Nadine az egyik helyen belegyalogolt a kompozícióba, aminek a felvételen nyoma se volt) mert az sokkal személyesebb élményt adna, amikor a végén végig böngésszük ezeket az emlékeket. Természetesen más gyűjthető dolgok is maradtak, mint például a szokásos kisebb kincsek, s ehhez kapcsolható szintén egy újítás. A sztori derekán opcionálisan megszerezhetővé válik egy hindu karkötő, ami jelzi a kincsek lelőhelyét (ha van egy ilyen a közelben, hangot ad ki a kontroller). Ez egy kétélű dolog, hiszen elveszti kicsit a varázsát a kincsvadászat – a keresgélés, kutatás kicsit értelmetlenné válik. Érezhették ezt a készítők is és kikapcsolhatóvá tették az újítást.

A végső értékelés komoly fejtörést okozott, s ez nem csak egy sztenderd mellébeszélés a levezetés elnyújtására. Egyrészt vannak ugye a fent már vázolt apróságok, másrészt amit még fel tudok hozni negatívumként, az az, hogy mintha kevesebbet lett volna tesztelve a játék. Jó pár fura hibába botlottam (többe, mint átlagosan), hogy valahol csak nehézkesen sikerült felkapaszkodni, vagy leesésnél olyan helyen meghaltam, ami logikusan még elérhető mélységet jelentett volna. Mindezek persze nem ütik meg a vészes mértéket, mégis mivel az Uncharted 4 esetében szigorú voltam és “csak” kilenc pontot kapott tőlem, elsőre úgy gondoltam, hogy a Lost Legacy egy nyolcpontos produkció. A végén azonban olyan fokozatba kapcsol a(z amúgy kicsit lassúcska) sztori és az akció, hogy egyszerűen nem volt szívem ragaszkodni a szigorhoz.

Összegezve azt tudom mondani, hogy a The Lost Legacy egy vérbeli Uncharted kaland, ami kicsit savanyúbb Nathan nélkül, egy icipicit önismétlő, egy hajszálnyival rövidebb és kevésbé szerteágazó (mind helyszínekben, mind történetben) – mégis remek szórakozás és a sorozat kedvelőinek kötelező, hiszen minőségileg kiváló és tartalmas szórakozást nyújt. A végére a szereplők is kicsit jobban összekovácsolódnak, s már-már úgy érezzük, hogy ez egy új korszak kezdete (csak nem az történt, hogy a Sony kerek-perec kijelentette, hogy Naughty Dog nélkül is kész folytatni, mire a “kutyások” átgondolták a dolgot? – nem tudhatjuk :). Nem maradt más hátra, mint figyelmeztetni a moziban a stáblista láttán helyükről felugrálókat, hogy a végén még bírják ki egy kicsit szusszal, s legalábbis még pár percig maradjanak a fenekükön.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

- a szokásos Naughty Dog minőség
- Chloe karaktere hozza a formáját
- lenyűgöző grafikai részletesség
- a végére felpörög az adrenalin

Negatív

- Nathan hiánya erősen érződik
- Nadine sótlan karaktere
- kevés igazi újdonság
- kevesebb tesztelés jutott

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
10

 
Hangok/zene
10

 
Irányítás
9.0

 
Játékélmény
9.0

Összes pontszám
9.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt