Video Games
0 hozzászólás

WipEout Omega Collection játékteszt

szerző : dátum : július 5.
 

Oszd meg, mi majd uralkodunk helyetted :Share on FacebookShare on Google+Pin on PinterestTweet about this on TwitterShare on TumblrEmail this to someone

Visszatért PS4-en is a WipEout és soha nem volt még ilyen jó. Ha megfáradtál a strandolásban és valami jópofa dologgal kötnéd össze a hűsölést, akkor keresve sem találsz jobb elfoglaltságot.

Leftfield, The Chemical Brothers, Orbital, The Prodigy – impresszív kis lista, még az én elektronikus zenékre nem annyira fogékony ízlésemnek is. Manapság sem általános, hogy karrierjük csúcsán álló zenekarok/zenészek támogassanak egy videojátékot, de akkoriban, mikor a WipEout eredetije megjelent meg abszolút ritkaság számba ment, s mondhatni nagyot durrant.

Aztán ott van a The Designers Republic (főként elektronikus zenei előadók, mint például az Aphex Twin, Moloko, Fluke, The Orb, vagy az alterebb Pulp és Supergrass logóinak, illetve lemezborítóinak tervezéséről híresek, de kevésbé ismert tény, hogy az első Grand Theft Auto csomagolása és poszterei is nekik köszönhető). A korszak egyik meghatározó grafikai stúdiójaként érkeztek a projektbe, hogy egy teljesen egyedi vizualitással vértezzék fel a játékot. Kétségkívül sokat lendített mindkét fenti  dolog a brand népszerűsítésén, ám túlzás lenne azt állítani, hogy csak emiatt lett sikeres.

Azt tudjuk a “történelemkönyvekből”, hogy a PlayStation a kilencvenes évek közepén alaposan felforgatott mindent, ami a videojátékok körül megszokott volt. Ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy a Sony merőben más felfogásban állt a külső, third party fejlesztőkhöz, vagy hogy sajátosabb, őrültebb marketinget toltak, de a játékok terén is igyekeztek újat, nem megszokottat hozni. Túlzás lenne azt állítani, hogy a masina európai debütálásakor megjelent WipEout olyan forradalmi dolgot mutatott, volna, mint azelőtt senki soha, hiszen futurisztikus versenynek addigra már ott volt az F-Zero, vagy a Powerdrome, s a 3D grafika is már erőteljesen bontogatta szárnyait. A Super Mario Karthoz való játékmenetbeli hasonlóságokat pedig sokáig dörgölték a készítők orra alá, akik nem is igyekeztek titkolni, honnan inspirálódtak.

Mégis annyira kerek egésszé állt össze az anyag, hogy a sorozatot a mai napig a PlayStation család legnépszerűbb címei közt emlegetjük, s noha volt egy kis kitérő Nintendo 64-en és Sega Saturnon is, a WipEout mindörökre a Sony gépeihez kötődik. Szinte hihetetlen, hogy több mint két évtizede fut a széria és minden újabb konzolgenerációban újra előkerül a cím. Várható volt tehát, hogy előbb-utóbb PS4-en is tiszteletét teszi és erre idén nyáron került végre sor.

Az Omega Collection, mint a cím is mutatja, nem új rész, hanem korábbi epizódok gyűjteménye. Ennek ellenére nem kell megijedni, nem csak egy slendrián módon összedobott és változatlan formában való tálalásról van szó, hanem a helyzet komolyságához méltón alapos ráncfelvarráson esett át a kiválasztott három rész. Mivel a korábbi fejlesztő, vagyis a Sony Studio Liverpool (korábbi Psygnosis) 2012-ben “elhalálozott”, három kisebb stúdió vette fel a kesztyűt, a brit Sony Xdev Europe és Clever Beans mellett a svéd EPOS Game Studios felelős a mostani antigravitációs száguldozásért.

Ha valaki nem is ismerős a WipEout történelemben, az akkor is le fog jönni, hogy a WipEout HD, ennek kiegészítője a Fury, valamint a WipEout 2048 kerültek feldolgozásra, hiszen az Omega Collectionben így vannak elkeresztelve az egyes kampányok is. Ha pedig valaki jártas, egyből kötözködhet, hogy az előbbi már eleve feldolgozás, hiszen a PSP-s Pure és Pulse összeolvasztásából jött létre, ám ha elkezd játszani, egyből meglágyul majd a szíve.

A minőségre ugyanis nem lehet panasz, még ha egy remastered remastereléséről is van szó, az összes pálya föl lett húzva ugyanis a mai színvonalra. Mindez nem csak azt jelenti, hogy képesek 4K-ban és 60FPS-sel futni, hanem hogy a textúrák minősége is fel lett javítva, ki lett pofozva a játék alatt dobogó motor, szóval a látványra abszolút nem lehet panasz – le a kalappal, gyönyörűen fest a játék, s ha nem ismernénk a pályákat, azt hihetnénk új fejlesztésről van szó.

Fekete leves azonban mindenhol van, itt is illik megemlíteni a projekt árnyoldalait. Ahhoz képest, hogy kontentben háromszorost (vagy ha úgy tetszik négyszerest – lásd fentebb) kapunk, a zenei aláfestésre csak egyszeri költséget áldoztak. Nem feltétlenül rosszak a mostani muzsikák sem (noha talán kevésbé emlékezetes a felhozatal, bár ez az öregedésemnek is betudható), de mindenképpen kicsit repetitívvé válnak egy idő után. A másik dolog meg a kampányokhoz köthető – azt említettük, hogy nem lettek összekeverve. Ez jó is, hiszen nem nyúltak bele és kutyulták össze a korábbi részeket ezáltal, viszont ha egymás után kipróbáljuk az egyiket a másik után, abszolút érezhető, hogy más felfogásban készültek. Ez kissé szétzilálja az egységet, ugyanis egyik kampány pályái szűkebbek és kanyargósabbak, míg egy a másikban inkább a grandiózus terek dominálnak.

A jó hír viszont, hogy ha valaki szerette a sorozat bármelyik részét, biztosan megtalálja a számítását. Tartalom van bőven, eltart majd egy ideig a száguldozás. A sorozatra jellemzően nem csak sima versenyek vannak, hanem időfutamok, kieséses jellegű (egymást szivató) ki marad a végén meccsek, vagy a survival jellegű menetek. Hajók és csapatok is maradtak a régiek, van tehát megint FEISAR, AG Systems, Pir-hana és a többiek. Nekem személy szerint a 2048 pályái jobban bejönnek mind látványban, mind játszhatóságban. Apropó: a nehézség helyenként elég szigorú, de ez a széria sajátossága, szóval aki nem ismeri, nem árt, ha felkészül.

Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az Omega Collection méltó a WipEout brandre nézve. Hiába csak egy remasterről beszélünk: mind tartalomban, mind minőségben kitett magáért a Sony. A játék még mindig nagyon addiktív és szórakoztató, a futurisztikus versenyjátékok közt pedig még mindig abszolút viszi a prímet. Valahogy így kellene ezt csinálni máskor is. Nem baj, hogy a húsz esztendős évforduló miatt elővesznek régi nagy sikereket, de ez a minőségi hozzáállás sokkal szimpatikusabb, mint a közelmúltban sajnos tapasztalt “gyors pénz” jellegű összecsapott és méltatlan munkák (Parappa, LocoRoco). Ha lehet kérni tehát, maradjunk ezen az ösvényen, hiszen ha valami jó a játékosnak, az meghálálja magát és jó lesz a “gazdinak” is.

A tesztpéldányt a Sony hazai PR képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.
Részletek
 
Pozitív

- lenyűgöző látvány, 4k, 60FPS
- Wipeout
- minőségi remaster

Negatív

- zenéből lehetne több és jobb
- az egyes részek közt túlságos érződik a távolság
- új tartalom nincs benne

Szerkesztői értékelés
 
Grafika
10

 
Hangok/zene
8.0

 
Irányítás
9.0

 
Játékélmény
9.0

Összes pontszám
9.0

Az értékeléshez vidd fölé az egeret
Olvasói értékelés
 
Grafika

 
Hangok/zene

 
Irányítás

 
Játékélmény

Olvasói pontszám

Értékelted ezt